Dr. L Pichkur – Kijev

 Fordítás ukrán nyelvről magyarra

„Transplantalogia” című tudományos folyóirat, 8. kötet, (2. szám/2005)

AZ ŐSSEJTEK FELHASZNÁLÁSA A KÖZPONTI IDEGRENDSZER GYULLADÁSOS – DEGENERATIV MEGBETEGEDÉSÉNEK GYÓGYKEZELÉSÉBEN

V.I. Cimbaljuk, M.I. Liszjánij, O.V. Markova, L.D. Picskur

Az Ukrán OTA A.P. Romodanov nevű Idegsebészeti Intézete, Kijev


Összefoglalás:
A különböző eredetű (hemopoetikus és neuronális) őssejteknek a multiplex szklerózisban szenvedő betegek gyógykezelésében meglévő felhasználási stratégiájáról, a szövődményekről, problémákról, valamint a kutatások jövőbeni irányzatairól szóló irodalmi híradások kerülnek vizsgálatra.
Kulcsszavak: őssejtek, központi idegrendszer, multiplex szklerózis.

Az őssejtek (ŐS) gyógykezelési lehetőségeinek a feltalálása és intenzív tanulmányozása a XX. század végének egyik legkiemelkedőbb eseménye lett [3., 4., 9.] oldal. Az orvostudomány különböző ágazatainak tudósai intenzíven tanulmányozzák az ŐS természetét, megszerzési forrásait, dúsításának, tárolásának módjait, valamint orvosi célra történő felhasználási módszereit [3., 4., 9., 17.]. Aktuális az ŐS központi idegrendszer (KIR) megbetegedéseinél történő alkalmazási lehetőségeinek tanulmányozása, amelyeknek patogenezise a KIR parenchyme sejtjeinek regenerációs elégtelenségével kapcsolatos annak sérülése után és a degenerációs folyamatnak a túlsúlya a regenerációs változások fölött [1., 2., 10., 15.]. Különös figyelmet vonnak magukra az ŐS alkalmazásának gyógykezelési lehetőségei az KIR gyulladásos – degenerativ károsodásában szenvedő betegeknél [10., 17., 21., 23.].
Az „ős/törzs” kifejezés a halhatatlan, osztódásra képes sejteknek az együttesét jellemzik, amelyeket univerzális/egyetemes előd-sejtekként jellemeznek [4., 9., 20.]. Ezeknek a száma a szervezetben állandó az élet egész folyamán keresztül. Ezek a sejtek a sérülések zónájába migrálnak, a sejtek számát feltöltve proliferálódnak ott és ezzel biztosítják a károsult szervek struktúrájának és funkciójának teljes értékű megújulási feltételeit. Az ŐS számos szemrevételezése úgy jellemzi őket, mint a szervezet egyedülálló sejtjeit, amelyekre 3 fő ismertetőjel jellemző – először is, az osztódásuk aszimmetrikusan valósul meg, aminek következtében a 2 egyforma leánysejt kialakulása helyett olyan helyzet alakul ki, mikor az egyik leánysejt inkább specializálódott, a másik pedig megmarad őssejtnek. Másodszor – az ŐS meghatározatlan időhosszon keresztül képesek az osztódásra és az önújulásra . Harmadszor pedig – differenciólódni tudnak a specializálódott típusú sejtekbe [4., 9., 20.]. ŐS találtak a felnőtt emberek csontvelőjében, KIR, bőrében [9., 12., 20.]. Az ŐS citológiai és morfológiai kutatásai a méret sajátosságainak, a mag-citoplazmareláció, fenotipikus jelek, lokalizáció meglétének javára tanúskodnak [3., 4., 12., 20.]. A KIR ŐS kutatásainak eredményei megmutatták, hogy a KIR struktúrája károsodásának feltétele mellett a sejtek képesek a szövet károsodásának helyére migrálódni az oldalkamrák paraventikuláris zónájából, a szagelemző hagymákból, a gerincvelő szubependimális rétegéből, hipkampusból és a szem recehártyájából, proliferálódni és asztrocitákba, oligodendrocitákba, illetve neuronokba differenciálódni [4., 15., 20.].
Az ŐS bizonyos mennyisége megtalálható a felnőtt szervezet szöveteiben, azonban jelentősen több a számuk az embrió és a magzat szöveteiben, éppen ezért ezek az objektumok hagyományosak a kísérleti kutatások során [ 9., 15.]. Az ŐS-t 4-5-napos korú embrióból nyerik, amit blasztocisztának neveznek. A blasztociszt trofoblasztból (sejtek rétege, ami körülveszi a blasztocisztot), blasztoceléből (egy üreg a blasztociszt közepén), valamint belső sejttömegből (egy körülbelül 30 sejtből álló csoport a blasztocele egyik részlegén, amely a felnőtt szervezet részére szükséges jövőbeni magasan specializált sejtek alapját képezik) tevődik össze [4.]. Az ŐS több variánsát különböztetik meg. A zigótát (megtermékenyített petesejtet) „totipotent ős/törzssejtnek” nevezik. Ez az egyetlen olyan sejt, amely reprodukálja az embrió összes szervét és azok extraembrionális strukturájának, – a méhlepény és a köldökzsinór fejlődéséhez szükségesek. A „pluripotent” kifejezést annak a sejtnek a jellemzésére használják, amely azoknak a sejteknek a forrása lehet, amelyből a 3 magzati réteg – mezoderma, endroderma és ektoderma bármelyike származhat. „Unipotent ős/törzssejtnek” nevezik a felnőtt szervezet sejtjeit, amelyek a természetes feltételek között csak a meghatározott típusú specializálódott sejtekbe differenciálódhatnak. Amikor a 4-5-napos blasztociszt belső sejttömegének a sejtjeiről van szó, hagyományosan az „embrionális őssejtek” kifejezést használják. Azokat a sejteket, amelyeket az 5-10-hetes magzatból nyernek, magzatinak nevezik, azokat pedig, amelyeket a felnőtt emberek szervezetéből nyernek – „felnőtt őssejteknek” nevezik [4., 9., 15.]. Érthető, hogy az emberi 5-10-hetes magzat szövetei csak jelentéktelen ŐS százalékot tartalmaznak, a magzat sejtjeinek többsége már azoknak a sejteknek az utódai, amelyek a differenciáció útjára léptek. Ebből az a fontos következtetés vonható le, hogy az abortációs magzatszövetek sejttömegének az alkalmazása és az ŐS-k alkalmazása a betegek gyógykezelésére – különböző dolgok, ezeket figyelembe kell venni a különböző hatékonysági jegyzőkönyvek és az ŐS alkalmazási vázlatainak elemzése során.
Az ŐS alkalmazási lehetőségeinek tanulmányozása több irányzatban fejlődött. Ezeknek egyike volt az autologikus ŐS-k megszerzési próbái, azonban ezt a módszert csak a hemopoetikus ŐS-k megszerzésére lehetett volna alkalmazni [3., 8.]. Emellett a sejteknek forrása a felnőtt beteg ember csontvelője vagy perifériás vére volt. A későbbiekben kifejlesztették az újszülöttek köldökvéréből származó sejtek tárolását a vérbankokban az autólogikus ŐS bizonyos mennyiségének biztosítására a személy további életében felmerülő szükséglet esetére. Egy másik irányzat az allogén ŐS-nek az embrió különböző szöveteiből (májból, velőből, bőrből, köldöki vérből) történő megszerzése volt, azok későbbi tárolása és további transzplantációja a recipiens részére. Ebben a helyzetben bizonyos elvi immunológiai kérdések merültek fel, amelyek még nincsenek véglegesen megoldva [10., 15., 17.]. Az ilyen gyógyászati taktika jelenkori korszakát a különböző forrásból származó allogén ŐS-k megszerzése jelenti, az ŐS-k nagy mennyiségének begyűjtése in vitro körülmények között, azután ennek a sejttömegnek kultiválásá olyan tápanyagokban, amelyek specifikus növekedési differenciálási adalékokat tartalmaznak, amelyek megengedik a sejtek differenciálódási irányzatának irányítását és bármelyik szövet sejtjeinek a megkapását [3.].
Mindezek az irányzatok megtalálták alkalmazási lehetőségeiket a központi idegrendszer (KIR) gyulladásos-degenerativ károsodásainak gyógykezelése során, amelyek patogenezisének alapjában a demielinizáció jelensége fekszik. A demielinizációs megbetegedések és elsősorban a multiplex szklerozis (MPSz) problémája a neurológia egyik legaktuálisabb problémájához tartozik [1., 2.]. Sok kutató véleménye szerint a MPSz – az idegrendszer ismeretlen etiológiájú gyógyíthatatlan autoimmun megbetegedése [1., 10.]. Általánosan elfogadott gondolatként maradt meg az is, hogy az MPSz – multifaktorális megbetegedés, amelynek iniciációjában fontos szerepet játszik a vírusos fertőzés, az öröklődési hajlamosság, ami a poligén rendszeren keresztül valósul meg, amely az immunválasz kialakulásáért és a metabolizmus típusának sajátosságáért, valamint az eddig ismeretlen földrajzi tényezőkért felelős [1., 2., 10.].
Az MPSz patogenezisében különböző szakaszok során nagy jelentőséggel bír a gyulladásos, demielinizációs és az axonális degeneráció folyamatainak összekapcsolódása [1., 2.]. Az MPSz összes stádiumára jellemző a gyulladásos demielinizációs folyamat összekapcsolódása a fejlődés autoimmun mechanizmusaival és a neurodegenerativ folyamattal, emellett az utóbbi fejlődésének mechanizmusait ez-ideig még nem tudták pontosan tisztázni [ 2., 10.]. Az MPSz megbetegedésnél encefalitogén szubsztancióként a peptidek és a mielin glikoproteinjei, a melegsokk fehérjei, az S100b fehérje és a KIR egyéb fehérjei léphetnek fel [ 2.]. Neurodegenerativ változások nemcsak közvetlen a gócokban keletkezhetnek (a demielinizált axonokban és a mielinalkotó oligodendrocitákban), hanem a demielinizációs gócoktól távol lévő idegszálakban is viszonylag megmaradt mielinnel, a neuronokban és a glia sejtekben [1., 20.]. Elfogadott vélemény az, hogy pontosan ezek a degenerativ változások képezik a megfordíthatatlan károsodások előrehaladásának alapját, amelyek a tartós rokkantsághoz vezetnek. Klinikailag a neurodegenerativ változásokat az állékony neurológiai károsodások növekedésével lehet megállapítani, a mágneses-rezonanciós tomográfia meghatározza az agyi állomány progressziv lokális (a gyulladás és a demielinizáció utáni gócok) és diffuziv sorvadását. Az MPSz megbetegedéseknél nemcsak a mielin károsul, hanem a mielinalkotó oligodendrociták és az idegszálak, de lehetséges, hogy a neuronok és a neuronközötti kontaktusok is [1., 17., 20.]. Fontos tényező, hogy az MPSz-ben szenvedő betegeknél megfigyelhető az oligodendrocita elődök számának szerzetten, illetve genetikuson feltételezett csökkenése a KIR parenchimében, ami pótlólagos nehézségeket támaszt az elpusztult axonhártya regenerációs folyamata és megújulása számára [20.].
Ilyenképpen, az MPSz-nél fennálló patogenetikus változások egyik oldalról a periódikusan súlyosbodó vagy állandóan progresszáló intenzivitású gyulladásokban megnyilvánuló agresszív destrukciós autoimmunitás jelenlétéből, másik oldalról pedig – a KIR parenchimének gyulladásos gócaiban fennálló, a trófikus tényezők és mielinképező sejtek deficitjének körülményei között lévő, regenerációs folyamatának nem adekvát degenerációs fokozatú degenerativ jelenségeiből és plakk-képződésből tevődik össze [1., 10., 11., 20.]. Erre való tekintettel az utóbbi évek folyamán kialakult az ŐS-k alkalmazásának stratégiája a kutatásokban és az MPSz-ben szenvedő betegek gyógykezelése során [ 10., 15., 17., 18., 21.]. Az erőfeszítéseket a betegek KIR-nek gyulladás-gátló hatására, a destruktiv autoimmunitás szupressziójára és a mielinképződés megújulására történő kedvező feltételek megteremtésére irányították. Meg kell jegyezni, hogy a foetális agyvelőből nyert sejtek alkalmazása az MPSz-ben szenvedő betegeknél – a legkevésbé kidolgozott irányzat, mivel intenzívebben tanulmányozták a neuronális progenitor sejtek klinikai alkalmazásának lehetőségeit a Parkinson kórban, Hentington trocheusban, oldali amniotrofikus szklerozisban, Alcgeimer kórban, Reklingchausen kórban és a KIR traumatikus károsodásában szenvedő betegek gyógykezelésében [4., 18.].
Az MPSz ŐS-kel történő gyógykezelési módszereknek kidolgozása az autologikus és az allogén hemopoetikus ŐS-k [8., 21.], valamint a foetális hemopoetikus medullából/velőből származó ŐS-k felhasználási lehetőségének értékeléséből kezdődött [7., 10., 11.]. A hemopoetikus őssejtek – ez a vér összes formális elemeinek, a mezenchimális eredetű sejtek forrása, amelyek képesek a végtelen önfenntartásra és a hemopoezis összes irányzatának a differenciációjára [3., 12., 14.]. Morfológialilag ezeket úgy jellemzik, mint a kerek magú, kormatin finomszemcsézett, kismennyiségű citoplazmás, viszonylag homogén sejteknek az összességét [12.]. Az identifikációs markerek közül leggyakrabban a CD-34+ antigén membránon lévő jelenlétét alkalmazzák. A CD 34+-molekula alternativájaként még két markert – az Acl33-t és a Thy-1-t alkalmazzák, amelyek válogatottan expresszálódnak a CD 34+ – sejtekben [12., 14.]. A funkcionális markerek közül a sejtkolóniák félkeménységű (metilcellulóza, agár, fibrinoális alvadék) közegek tenyészetében történő képződési képességét alkalmazzák a leggyakrabban. A perifériás vérben 0,4 % hemopoetikus ŐS, a csontvelőben – 0,5 %, a szívvérben – 0,6 %, az embrionális májban pedig 0,2-12,5 % hemopoetikus ŐS található [12.].
Hagyományosan az MPSz gyógykezelési vázlata a megbetegedés első megnyilvánulásakor vagy súlyosbodásakor gyulladás-gátló szerek és a hematoencefalikus korlát áthatolhatóságát csökkentő, valamint a vér reológiai tulajdonságát javító eszközök alkalmazását irja elő [5., 10.]. A glukokortikoid hormonokkal történő intenzív terápia ugyancsak elősegíti a sejti autoimmunitás hatását is [10.]. A hemopoetikus ŐS alkalmazást ebben az időszakban a kísérletek folyamán, valamint az MPSz-ben szenvedő betegek kezelésénél az MPSz gyulladásos összetevőre gyakorolt jelentős hatás kísérte. Egyes kutatók úgy vélik, hogy az MPSz-ben szenvedő betegeknél fennálló gyulladás megnyilvánulása esetén a gyógykezelés ezen módszerének alkalmazása javasolt.
Különösen sok kísérlet volt szentelve a hemopoetikus ŐS alkalmazásával kapcsolatban azoknál az MPSz-ben szenvedő betegeknél, akik nagydózisos immunszupressziv terápiát kaptak [8., 21.]. Az utóbbi években a nagy-dózisos immunszupressziv terápiát a perifériás vér, illetve a csontvelő vérképző őssejtjeinek autotranszplantációjával egybekötve az autoimmun megbetegedések súlyos formáinak gyógykezelése során alkalmazzák [14.]. Az ilyen hozzáállás célja az immunrendszer újraprogramozása és az autoantigénekkel szembeni tolerantia indukció (az autoimmun megbetegedés kikezelése) az immunrendszer megújulásának időszakában a kondicionálás immunablativ rendje után, vagy az autoimmun megbetegedés hosszas remissziójának elérése idején [14.]. Napjainkban az autoimmun megbetegedések immunablativ terápiájának 3 fő variánsát tanulmányozzák – az immunszupressziv terápiát a vérképző ŐS-k transzplantációja nélkűl, a nagydózisos immunszupressziv terápiát az allogén ŐS transzplantációjával egybekötve, valamint a nagy-dózisos immunszupressziv terápiát az ŐS autologikus transzplantációjával egybekötve [14.]. Az MPSz-nél a nagy-dózisos immunszupressziv terápia a vérképző őssejtek transzplantációjával egybekötve a betegség elsődlegesen, illetve másodlagosan progresszáló formáinál javasolt, amelyek során évente több mint 3 súlyosbodás figyelhető meg, amikor a mágneses-rezonanciós tomográfiai vizsgálat adatai szerint fennállnak az MPSz tipikus ismertetőjelei, azok az EDSS skála szerint 3-7 pontot értek el, illetve 1,5 ponttal és annál többel progresszálódtak 6 hónap alatt, az EDSS szerint 3-tól 5-ig, a megbetegedés időtartama több mint 1 éves, valamint az elsődleges immunszupressziv terápia hatékonytalanságánál, a beteg állapotának progresszáló súlyosbodásával együttjáró mozgásaktivitás sérülése idején [21.]. Az ŐS-k transzplantációjának ellenjavallata a máj, a vesék funkciójának kifejezett sérülése, vírusos megbetegedések, az EDSS skála szerint 7 pontot meghaladó MPSz súlyossági fok (a beteg aktivitása a tolókocsira korlátozódik, nem tud megtenni több mint 5 m kívülálló segítség nélkül) esetén áll fenn [8., 21.].
Az autoimmun megbetegedések kísérleti gyógykezelésének csontvelő allogén transzplantáció segítségével történő lehetőségére még a múlt évszázad 70-s éveiben rámutattak bizonyos kutatások során. A kísérletekben az adjuváns arthritisnál és a kísérleti allergikus encefalitisnál kimutatták, hogy a csontvelő transzplantációja (színgén vagy autologikus) a patológiai folyamat kifejlődésének korai stádiumában az immunablativ terápia után hozzájárul a betegség klinikai megnyilvánulásának teljes regressziójához. Az immunszupressziv terápia ŐS-k transzplantációja nélküli alkalmazása csupán rövidlejáratú javulást eredményezett.
Napjainkban a nagy-dózisos immunszupressziv terápiának az autologikus ŐS transzplantációjával egybekötött számos módszerét javasolják és alkalmazzák [8., 14.]. Egészében véve az összes módszer több szakaszból áll. Az első szakaszban a betegnél stimulálják a hemopoetikus sejteknek a periférikus vérbe történő kiáramlását és azok begyűjtését. E célból a ciklofoszfánt (4 gr/m² egyszeri) és granulocitáris kolóniastimulálós tényezőt (neupogént) alkalmaznak. A továbbiakban elvégzik a leukoferezis műtétet és begyűjtik a perifériás hemopoetikus sejtek CD 34+ elegendő mennyiségét. A kapott leukokoncentrátumot kriokonzerválhatják és a vérbankban tárolhatják. A második szakaszban az autoimmun megbetegedéseknél elfogadott és jóváhagyott gyógykezelési vázlat szerinti nagydózisos kémiai terápiát alkalmaznak. Egy nappal a citostatikumok beültetésének befejezése után elvégzik a transzplantátum reinfúzióját – a transzplatációt. A begyűjtött hemopoetikus sejteket az új immunrendszer kialakítására a demielizációt provokáló limfociták patológikus klónjai nélkül intravénásan beültetik a beteg szervezetébe. Figyelembe véve azt, hogy az ilyen sémákban autologikus ŐS-ket alkalmaznak, a megmaradt patologiás T-limfociták megsemmisítésére pótlólagosan antithymocitáris globulint visznek be [8., 14., 21.].
Annak ellenére, hogy a kutatások többségét a nagydózisos immunszupressziv terápiának a vérképző autologikus ŐS transzplantációjával egybekötött, autologikus sejtanyag felhasználásával történően végezték el, erre alkalmas az allogén ŐS-k transzplantációja is, mivel, számos kutató véleménye szerint, az autoimmun megbetegedés patogenezise egyenes kapcsolatban van a saját hemopoetikus ŐS-k hibájával és az allogén sejtekből kialakitott immunrendszernek ebben az esetben saját fölénye lehet [14.]. Azonban az ilyen kutatásokkal jelentősen ritkábban lehet találkozni. Valószínűleg az orvosok, félve a lehetséges szövődményektől, elkerülik ezeket a módszereket.
A hemopoetikus ŐS-k transplantátióját követő szövődmények fejlődése – egy azok közül a tényezők közül, amelyek visszatartják ezeknek a módszereknek az alkalmazását és kényszerítenek az ilyen gyógykezelés eredményeinek figyelmesebb vizsgálatára. Saiz A. és Graus F. (2002.) kutatásainak eredménye szerint a transplantátióval kapcsolatos letalitás (az első 100 nap alatt bekövetkezett halál) 4,6 % tett ki (2 eset a 43 megfigyelés alatt álló, MPSz betegségben szenvedő beteg közül) és ezt fertőzéses okok idézték elő [35.]. Fernandes J. és társszerzői (1999.) 7 %-os transplantátió utáni letalitást említenek [28.]. Fassas A. és társszerzői (2000.) a krónikusan progresszáló MPSz megbetegedésben szenvedő 24 páciensnél kémiai terápiát alkalmazott az azt követő vér autologikus ŐS-k transplantatiójával egybekötve. A megfigyelés ideje alatt 1 beteg az ŐS infúziója utáni 65-k napon aspergillosisban elhalálozott, 10 páciensnél a transitórius láz jelensége és neurotoxikozis volt megfigyelhető, amit fertőzéses tünetek idéztek elő, amelyeknek okát nem tudták azonosítani. Összefoglalva eredményeit, Fassas A. (2002.) úgy véli, hogy az ŐS átültetésével kapcsolatos letalitás az MPSz-ben szenvedő betegek körében 3-tól 8 %-ig lévő számot tesz ki [26.]. Nash R.A. és társszerzői kutatásában (2003.) CD 34+ dúsított sejt átültetését az MPSz súlyos formájában (az EDSS skála szerint 5,0-8,0 pontos) szenvedő 26 betegnél végezték el a betegek testének totális sugárkezelése után. A transplatátió után 8 esetben a húgy utak fertőzése volt megfigyelhető, 1 beteg meghalt az Epstein-Bar virús okozta limfo-proliferativ rendellenesség következtében. 13 betegnél a test nem vírusos hőemelkedése volt megfigyelhető [34.]. Az egyéb szövődmények között az allergiás jelenségeket, tüdő szövődményeket, stb. említik [26.].
Érthető, hogy a hemopoetikus ŐS-k átültetésének az MPSz-ben szenvedő betegeknél a nagydózisos immunszupressziv terápia után egy egész sor ellenjavallata és bizonyos rizikója van. Azonban a közzétett tudományos szemlék, klinikai kutatások eredményeinek az elemzése arról tanúskodik, hogy a páciensek egy részénél gyógyhatás lett elérve, amit a mágneses-rezonanciás tomográfia adatai támasztanak alá [24.]. Ezeket a pozitív eredményeket fontolgatva Muraro P.A és társszerzői (2003.) a hemopoetikus ŐS-k gyógyhatási mechanizmusának a következtetésre jutottak, ami, az ő véleményük szerint, nemcsak gyulladás-gátló hatást válthatnak ki és teljesen szupresszálni tudják az MPSz autoimmun összetevőjét, hanem a rágcsálók és az emberek központi idegrendszerében migrálódnak és azokba a sejtekbe differenciálódnak, amelyek expresszálják a neurális és glia markereket, ezzel demonstrálva egyedülálló plasztikusságukat és potenciáljukat a myelin és az axonok megújulásában [33.]. Más szerzők a tartózkodásra szólítanak fel és azt állítják, hogy a hemopoetikus ŐS alkalmazása nem javítja jelentősen az MPSz súlyos formáiban szenvedő betegek gyógykezelésének eredeményeit, a transplantátió utáni progresszálódás a 3 éven keresztül történő megfigyelés ideje alatt körülbelül ugyanolyan gyakorisággal jelenik meg, mint a progresszálódó MPSz gyógykezelésnél alkalmazott beta-interferonos kezelés [27.]. Azonkívül, ennek az új módszernek opponensei felhívják a figyelmet azokra a nehézségekre, amelyek egyáltalán felmerülnek az ŐS transplantátió gyógyhatásának objektív értékelése során és felszólítanak a különböző orvosi csoportok további együttműködésére, a páciensek szelektálási kritériumainak kidolgozására, a transplantátiós gyógykezelés szabványosítására és a toxikusság minimalizálására a lehetséges maximális hatékonyság esetén, a betegek megfigyelési sémájának szabványosítására a gyógykezelés hatékonyságának értékelése idején, a hemopoetikus ŐS transplantátiója után bekövetkezett immunológiai változások tanulmányozására [25.].
Az ŐS alkalmazásának egy másik módszere az MPSz megbetegedés gyógykezelése idején a KIR parenchimbe, illetve liquor spatiumba idegsebészet útján történő sejttömeg beültetése, amely a foetális agy úgynevezett progenitáris sejtjeit tartalmazza [9., 15., 17., 18., 23., 29., 30.]. A demyelinizációs megbetegedéseknél javasolják a KIR ŐS glia potenciáljának a kihasználását [ 17., 18., 23., 29.] a saját gliagenezis párhuzamos aktvizálásával egyetemben a növekedés gliagén tényezők lokális, illetve rendszeres bevitelének útján [18., 29.]. Az idegsebészeti hozzáállás, – a foetális agy sejtjeinek és a trófikus tényezők KIR liquor spatiumba és parenchimbe történő bevitele, – megengedi a gyógyító szubsztanciók eljuttatását a myelin károsodásának helyére, a gyógyászati hatékonyság nem kívánatos veszteségének jelentős csökkentését, ami a trófikus tényezők gyors felbomlásával, valamint a magzati sejtek pusztulásával kapcsolatosak [17.,18., 29.].
Ismeretes, hogy a trófikus tényezők, amelyek biztosítják a gliagenezis aktiválását, saját maguk nem tudnak áthatolni a hematoencefalikus akadályon keresztül [16., 29.]. Éppen ezért ezeknek a vegyületeknek az intraparenchimalis és intrakamrás úton történő bevitelét alapvetőnek tartják [1., 15., 18., 29.]. A gliagenezis tényezők koncentrációjának növekedéséhez ugyancsak hozzájárul egy elvileg teljesen más módszer is, – a trófikus tényezők génjeinek átvitele a vírusos vetületek állományába, amivel megfertőzik a foetális agy sejtjeit (ennek a módszernek az elnevezése ex vivo génátvitel) [1., 36.]. Az ilyen módszer, ugyanúgy mint maga a foetális idegszövet átűltetése is, a gliagenezis hatékony ösztönzőjének számit [17-19.]. Bizonyított, hogy a foetális neurotrófikus tényezők ösztönözni tudják az agy felnőtt ŐS a proliferációját (unipotent sejt-elődök), másrészt pedig, – a gliablasztok és a neuroblasztok, egyáltalán a foetális transplantátok differenciálódási folyamatának indukálását [1., 18., 29.]. Ezeknek a lehetséges mechanizmusoknak a figyelembevételével célszerű az 5-10 hetes embriók anyagait alkalmazni. Az ilyen hozzáállás hatékonysága kísérletileg bizonyított [17., 30.]. Be van mutatva, hogy a foetális agysejtek szubokcipitális beültetését a patkányoknál a kísérleti allergikus encefaloomyelit heveny időszaka alatt a végtagok izomtónusa megújulásának felgyorsulása és mozgási aktivitásának javulása kísérte. Az elektron-mikroszkópos kutatások megerősítették az axonok remyelizációs tüneteinek, valamint az oligodendrociták proliferációjának és klaszterképződésének erősödését [17.].
Mára a transplantatio különböző módszereinek alkalmazása a demyelizációs megbetegedések kezelésére a KIR sejtkárosodási fokozatának értékelésére alapozódik – a sejtkárosodás veszélyének fennállására a trófikus tényezők alkalmazása a javallott, a sejtek degenerativ jelenléte pedig az agy foetális sejtjeinek az allotransplantátioját igényli [1., 29.]. A KIR azon ŐS alkalmazásának hatékonyságát, amelyeket a foetális agyszövetből nyertek és in vitro dúsítottak, kísérlet során tanulmányozták [ 30.]. Bebizonyosodott az átültetett ŐS-k differenciálódási képessége az idegszövet felnőtt sejtjeiben, ami növelte a KIR reparativ lehetőségeit. Ezekben a kutatásokban gliagenez előd-sejteket tartalmazó allogén foetális idegszöveteket [7., 13., 17., 18., 20.], valamint magának a foetális idegszöveteknek allogén sejtjeit is alkalmazták [7., 17., 30.]. A gliagenezis trófikus tényezőihez a neurotrophinokat sorolják, amelyek erősítik a terméket a KIR sejtjeivel az idegnövekedési tényezőket [20., 29.], bizonyos citokinokat, mint például az interleukin-6, növekedés-transzformációs tényező [ 32.], az embrionális idegszövet extractuma (Trophin nevű készítmény) [16.]. Az MPSz-nek a KIR ŐS-el, valamint az ember allogén foetális sejtjeivel történő gyógykezelése – vitatott kérdés [10., 17., 18.]. Azonban a világgyakorlatban ezek a kérdésék nincsenek jól kidolgozva és egyes klinikai kutatások stádiumában vannak. A további tudományos kidolgozások, valamint a szélesebb klinikai kutatások hozzájárulnak az MPSz-ben szenvedő betegek gyógykezelésében történő KIR ŐS-k alkalmazásának hatékonyságáról és reális következményeiről fennálló elképzeléseink kibővítéséhez.
Az ebben a szemlében megvizsgált, a KIR gyulladásos-degenerativ megbetegedéseinek gyógykezelésében történő ŐS alkalmazásáról szóló tudományos adatok arról tanúskodnak, hogy az MPSz szenvedő betegek gyógykezelésében ezt az új módszert elég aktivan, különböző irányzatban alkalmazzák. Több gyógyászati stratégiát jóváhagynak. Véleményünk szerint, az MPSz-ben történő ŐS alkalmazásban 3 fő irányzatot lehet elkülöníteni: először is, a destruktiv autoimmunitásra történő ráhatás a citotoxikus terápia után a recipiens immunrendszerének újraprogramozása, valamint a tolerantia autoantigének iránti, allogén hemopoetikus ŐS segítségével történő indukciója céljából, másodszor, az idegszövet regenerációs folyamataira történő ráhatás, valamint a remyelinizáció megerősítése az idegrendszer allogén ŐS transplantatiója segítségével a gliagenez trófikus tényezőinek alkalmazásával kombinálva, harmadszor pedig, a remyelizáció transzdifferenciálódása és erősítése elérésének próbálkozásai a hemopoetikus ŐS transplantatiojának segítségével, amelyeknek a KIR szövetébe történő bejutásuk után a specifikus microkörnyezet körülményei között meg kell változtatniuk a fejlődési irányzatukat. Az utóbbi stratégia variánsa lehet a hemopoetikus ŐS in vitro expanziojának elérésére szóló törekvés a további irányított in vitro transzdifferenciációval egybekötve [31.], azonban ezek egyelőre csak egyedülálló kísérleti kidolgozások és klinikai alkalmazásuk még előttünk áll. Az autologikus csontvelő stromalis sejtek transzdifferenciációjának in vitro a további transplantantioval egybekötött alkalmazását már elkezdték az MPSz szenvedő betegeknél és ez egy új irányzat lehet [6., 22.], azonban, elvi szempontból nézve, ez nem az ŐS alkalmazásának módszere. Azonkívül, az ilyen hozzáállás nem szünteti meg teljesen a saját hisztogenezis lehetséges genetikai defektusait, amelyet jelenleg a patogenezis egyik lehetséges mechanizmusaként vizsgálnak az MPSz megbetegedésekél [14.].
Ilyenképpen, az MPSz betegeknek a (hemopoetikus és neuronális) ŐS alkalmazásával történő gyógykezelése a klinikai kipróbálás és az eredmények begyűjtésének szakaszában van [8., 18., 29.]. A tudósok erőfeszítései a különböző eredetű ŐS [29.] gyógyászati lehetőségek alkalmazása új, hatékony stratégiájának kidolgozására, ezen módszerek szövődményeinek minimalizálására és maximális hatékonyságuk elérésére, a betegek egységesített kivizsgálási módszereinek alkalmazására, a gyógykezelés eredményeinek objektivizálására irányulnak. A továbbiakban ezeknek a felsorolt feltételeknek a betartása megengedi az új módszer klinikai hatékonyságának az értékelését és a kidolgozott módszerek alkalmazási javallatainak a kidolgozását.

Irodalom:

1. Bojko A.N., Petrov Sz.V., Nyesztyerova V.F. és szerzőtársai. A neurodegenerativ folyamat fejlődési mechanizmusa a multiplex szklerozis megbetegedésnél – a β-interferon preparátumok neuroprotektiv hatása ma és a neurotrófikus tényezők holnap//Multiplex szklerozis. – 2003. – 2.sz. – 80-90.oldal.
2. Butenko G.M. Multiplex szklerozis – soktényezőjű megbetegedés//Nova medicina. – 2002.-2.sz. – 18-19.oldal.
3. Vatutyin N.T., Griny V.K., Kalinkina N.V.és szerzőtársai. A hemopoetikus őssejtek átültetésének szerepe a károsult szövetek regenerációjában.//Ukrán orvostudományi folyóirat. – 2003. – 35.,3.sz. – 42-49-oldal.
4. Vermely A.Je. Az őssejtek: általános jellemzése és a klinikai gyakorlatban történő alkalmazási perspektivák//Klinikai orvostan. – 2004. – 1.sz. 5-11-oldal.
5. Vinnicsuk Sz.M. A multiplex szklerozis gyógykezelése: jelenkori eredmények és a realitás//Ukrajna egészsége. – 2003. – 66, 5.sz. – 12-13-oldal.
6. Volosina N.P., Vaszilovszkij V.V., Mikulinszkij Ju.Je., Scsegelyszkaja Je. A. Az idegsejtekbe indukált csontvelő stromasejtekkel történő autoterápia a KIR krónikus megbetegedéseiben (multiplex szklerozis, Parcinson kór) szenvedő betegeknél // Ukrán idegsebészeti folyóirat.-2003. – 3.sz. – 61-67.oldal.
7. Golycev A.M., Babenko N.M., Osztankova L.V. és szerzőtársai. Az embriofoetoplacentáris komplexum kriokonzervált produkcióinak alkalmazása az autoimmun megbetegedések korrekcióiként az allergikus encefalomyelit kísérleti modelljében (EAE) // Transzplantológia. 2003.- 4., 1.sz. – 207-209.oldal.
8. Kljuzsev V.M., Kovalenko P.A., Rukavicin O.A. és szerzőtársai. A nagydózisú kémiai terápia alkalmazása az autologikus perifériás hemopoetikus sejtek átültetésénél//Katona-orvostani folyóirat. – 2002. – 8.sz. 41-43.oldal.
9. Korgyum V.A., Gyerjábina Je.G. Az őssejtek és azok terápiás potenciálja//A gyógyászat művészete. 2004. – 2.sz. 7-9.oldal.
10. Liszjanij N.I. Immunológia és a multiplex szklerózis immunterápiája. – Kijev, 2003.- 251.oldal.
11. Liszjanij N.I., Markova O.V. Az autoimmun demyelinizációs folyamat korrekciója a patkányoknál az újszülött állatok agyi allogén sejtjeivel // Immunológia. – 2003. – 1.sz. – 15-19.oldal.
12. Petrenko A.Ju., Griscsenko V.I. Az őssejtek transplatatiója – a XXI. század terápiájának perspektivikus irányzata. 2. Különböző forrásból származó vérképző őssejtek // Nemzetközi orvostani folyóirat. – 2003.- 1.sz. – 123-129.oldal.
13. Szaveljev Sz.V. A foetális és xenogén idegszövet átültetése a KIR degenerativ megbetegedéseinél // A kísérleti biológia és orvostan bulletinje. – 1994. – 4.sz. – 369-374.oldal.
14. Szizikova Sz.A, Liszukov I.A., Kulagin A.D. és társszerzői. Nagydózisú immunszupressziv terápia a vérképző őssejtek autologikus átültetésével az autoimmun megbetegedéseknél // Gyógyászati archivum. – 2002. – 74, 7.sz. – 22-26.oldal.
15. Szuhih G.T. Az emberi neurális őssejtek migrációja és fejlődése a patkány agyába történő átültetéskor // A sejt biológiája a tenyészetben. – 1999. – 838-839.oldal.
16. Cimbaljuk V.I., Vasziljeva I.G. Gyógyászati preparátum kivonatának módszere az embrionális agyból // A 61K 35 28. számú Ukrán Szabadalom. Bulletin. – 2001. – 1.sz. – 15.oldal.
17. Cimbaljuk V.I., Liszjanij N.I., Markova O.V. és társszerzői. A kísérleti allergikus encefelomyelit sebészeti kezelésének eredményei // Transzplantológia- – 2003., – 4., 1. sz. 115-117. oldal.
18. Cimbaljuk V.I., Medvegyev V.V. A neuronális ős/törzs progenitorok genealogiája, azonosítása és klinikai alkalmazása // Ukrán idegsebészeti folyóirat. – 2003. – 4. sz. – 8-13.oldal.
19. Csernyenkov V.G., Zadorozsnij V.G., Brovina N.N. és társszerzői. A kriokonzervált embrionális szövetek alkalmazási tapasztalatai az idegrendszer bizonyos megbetegedéseinek kezelésekor // A kriobiológa problémái – 2001. – 3.sz. – 47.oldal.
20. Csehonyin V.P., Davidovszkaja M.V., Lebegyev Sz.V. és társzerzői. A KIR remyelinizáció neurobiológiai alapjai // Az Orosz Orvostudományi Akadémia Hiradója – 2003. – 8.sz. – 43-52.oldal.
21. Sevcsenko Ju.L., Novik A.A., Ljádov K.V. és társszerzői. A nagydózisú terápia koncepciója az őssejtek átültetésével az idegrendszer autoimmun megbetegedéseinél // Neurológiai folyóirat- 2004. – 3. sz. – 44-47.oldal.
22. Scsegelyszkaja Je.A., Mikulinszkij Ju.Je., Reviscsin A.V. és társszerzői. A csontvelő stromasejtek indukált differenciácója az idegsejtekbe // Citológia. – 2002. – 44., 7.sz. – 637-642. oldal.
23. Brustle O. Emrbionic stem cell-derived glial precursors: a suorce of myelinating transplantats // Science. – 1999. – 285. P.754-756.
24. Burt R.K., Cohen B.A., Russell E. et al. Hematopoietic stem cell transplantation for progressive multiple sclerosis: failure of a total body irradiation-based conditioning regimen to prevent disease progression in patients with high disability scores // Blood. – 2003. – 102, N 7. – P. 2373-2378.
25. Comi G., Kappos L., Clanet M. Et al. Guidelines for autologus blood and marrow stem cell transplantation in multiple sclerosis: a consensus report written of behalf of the European Group for Blood and Marrow Transplantation and European Charcot Foundation // J. Neurol. – 2000. 247. N 5. – P.367-382.
26. Fassas A. Autologous stem cell transplants in treatment of multiple sclerosis where we stand and future prospects // Int. Hematol. – 2002. – N 1. – P. 223-225.
27. Fassas A., Anagnostopoulos A., Kazis A. Et al. Autologous stem cell transplantation in progressive multiple sclerosis – aninterim analisis of efficacy // J. Clin. Immunol. – 2000. – 20, N 1. – P. 24-30.
28. Fernandez J., Correale J., Campestri R., Koziner B. Autotransplantation of hematopoietic progenitor cells in multiple sclerosis // Medicina (B.Aires). – 1999. – 59, N 3. – P. 287-292.
29. HofferB., Olson L. Treatment strategies for neurodegenerativ diseases based on trophic factors and cell translplantation techniques // J. Neural Transm. – 1997. – 49. – P. 1-10.
30. liu S., Qu Y., Stewart N.J. et al. Embrionic stem cells diferentation into oligodendrocytes and myelinate in culture and after spinal cord transplantation // Proc.Nat.Acad.Sci.USA. – 2000. – 97, N 11. – P.6126-6131.
31. Lukash L., Bazika D., Belzaeva N.et al. Differentiation of stem cells to different cellular types in vitro // Abstract book. First (Inaugural) Ukrainian Congress for Cell Biology. Lviv, 2004. – P. 286.
32. Merrill J.E., Benveniste E.N. Cytokines in inflammatory brain lewsions: helpful and harmful // Glia. – 1996. 19, N 8. – P. 331-338.
33. Muraro P.A., Cassiani I.R., Martin R. Hemopoietic stem cell transplantation for multiple sclerosis: current status and future challenges // Curr. Opin. Neurol. – 2003. – 16, N 3. – P.299-305.
34. Nash R.A., Bowen J.D., McSweeney P.A. et al. High-dose immunosuppostive therapy and autologous peripheral blood stem cell transplantation for severe multiple sclerosis // Blood. – 2003. – 102, N 7. – P.2364-2372.
35. Saiz A., Graus F. Transplanstation oh hemopoietic stem cells in multiplesclerosis // Rev.Neurol. – 2002. – 35, N 12. – P.1136-1141.
36. Snyder E.Y., Senut M.C. The use of nonneuronal cells for gene delivery // Neurobiol. Dis. – 1997. – N 4. – P.69-102.


UDK 616.832-004.2-009.2:611-013.7/.8-018.8:616-08

A MULTIPLEX SZKLERÓZISBAN SZENVEDŐ BETEGEK MOZGÁSFUNKCIÓI ÉS IMMUNÁLLOMÁNYA AZ ALLOGÉN FOETÁLIS IDEGSEJTEK INTRALUMBALIS BEüLTETÉSE UTÁN

Cimbaljuk V. I., Markova O. V., Picskur L. D.,

Az Ukrán Orvostudományi Akadémia A. P. Romodanov nevét viselő Idegsebészeti Intézete, Kijev, Ukrajna

Összefoglalás. A cikkben 20 multiplex szklerózisban (MPSz) szenvedő beteg neurológiai deficit súlyosságának mutatói vannak feltüntetve pontokban és az immunállományuk mutatói 6-12 hónappal az allogén foetális idegsejtek intralumbalis, injekcióval történő bevitele után. Mérsékelt és jelentős (1,0-2.0 pontos) javulás elsősorban az MPSz cerebrospinalis formájában szenvedő, mozgássérülésben megnyilvánulós betegeknél figyelhető meg. A betegek immunállományának változásai a kezelés immunitást moduláló hatásának jeleit viselik magukon és azok a kezdeti immunváltozások változataitól függnek.

Bevezetés. A multiplex szklerózis gyógyítása aktuális orvosi probléma [1-3]. Az axonok elpusztult myelin burkolata felújításának új modern megközelítését a neuro-őssejtek és az oligodendrociták elődjeinek az alkalmazása jelenti [7-9]. A foetális idegszövet ezeknek a sejteknek a forrása, azok intralumbalis alkalmazásának hatékonyságát intenzíven tanulmányozzák [4,8-9]. Aktuális az autoimmunitás demyelinizációs megbetegedéseknél alkalmazott, a foetális idegszövet összetevőivel történő gyógyítás hatásának a tanulmányozása [6,8].
A kutatás célja – az allogén foetális idegsejtek alkalmazásával javítani az MPSz-ben szenvedő betegek mozgássérülésének gyógyításában elért eredményeket.
Anyagok és módszerek. Az Intézet Helyreállító Idegsebészeti Klinikáján a 2004-2006-os évek időszaka alatt 33 MPSz beteg volt vizsgálat és kezelés alatt. A diagnózist a klinikai-műszeres kivizsgálás neuróvizuális módszereinek (az agy- és a gerincvelő RI – vizsgálata) és az elektrofiziológiai módszerek segítségével állapították meg.
A betegek neurológiai kivizsgálását és a neurológiai deficit fokozatának meghatározását a beteg panaszai és a betegség anamnézise figyelembevételével folytatták le. Részletesen megvizsgálták az objektív adatokat, a neurológiai deficit fokozatát az EDSS [11] skála szerint pontokban értékelték. A mi kutatásunkban a betegek 31-40 éves korosztályú csoportja (a 33 megfigyelt közül 14) alkotta a számbeli többséget, a cerebrospinalis formában szenvedő betegek (a 33 megfigyelt közül 22) tettek ki. A betegség remittens lefolyását a 33 beteg közül 13-nál diagnosztizálták, az MPSz másodlagos progrediáló lefolyása 16 betegnél volt jelen. Az MPSz IV és V súlyossági fokozatában szenvedő betegek száma megfelelően 11 és 8 főt tett ki (a 33 beteg közül). A kivizsgálás idején a 33 beteg közül csak 8 ember dolgozott. A megfigyeltek felét az 1-ső csoportbeli rokkantok tették ki. A kutatásba bevonták azokat a betegeket, akik a gyógykezelés idején a betegség remissziós stádiumában voltak. A 33 beteg közül a végtagok tetraparézise 13 betegnél állt fenn, 1 betegnek triparézise volt, 8 betegnek paraparézise (többségükben alsó végtagok), 1 betegnek pedig monoparézise volt. Az MPSz betegek neurológiai deficitjének az EDSS [11] skálának megfelelő összesitett értékelése megmutatta, hogy a rokkantság könnyű ismertetőjeleit magán viselő betegek a 33 megfigyelt közül 3 főt, a rokkantság mérsékelten megnyilvánuló jegyeit viselő betegek közül a kutatásunkban megfigyeltek közül 12 főt, a rokkantság kifejezett jegyeit magán viselő betegek közül 6 főt tettek ki, a neurológiai deficit 7,0 és több pontot kitevő fokozatában szenvedő betegek pedig 9 főt tettek ki. Az allogén foetális idegsejtek intralumbalis beültetését azoknak a pácienseknek ajánlották, akiknél az előzetes gyógykezelések (általános erősítőszerek, vitaminok, antioxidánsok, antianyagcseretermékek) nem voltak hatékonyak. A RI-vizsgálatokat a „Magnetom Concerto” (Siemens, Németország) készűléken végezték el. Az elektrofiziológiai vizsgálatokat szabványos módszerek szerint végezték a „BASIS E.P.M.”, valamint a „MULTUBASIS” („Biomedica”, Olaszország) készülékeken.
Kidolgozták a kapott adatok nyilvántartásának és feldolgozásának komplex programját, elvégezték a 33 beteg MPSz diagnózisú formalizált kórtörténetének elemzését, akik közül a gyógykezelés után 15-nek javult az állapota (az EDSS skálának megfelelően 0,5 és több ponttal csökkent a neurológiai deficit fokozata), 3-nak – ideiglenesen javult az állapota, 2-nek – változás nélkül maradt, a többinél – csak a gyógykezelés előtti állapotot állapították meg.
A periférikus vér immunológiai vizsgálatát az Ukrán Orvostudományi Akadémia A. P. Romodanov nevét viselő Idegsebészeti Intézetének neuroimmunológiai osztályán végezték Liszjanij M. I. professzor vezetése alatt. Az immunrendszer mennyiségi mutatóinak és funkcionális aktivitásának értékelése céljából az immunológiai vizsgálatokat az I és II sorrend szerint végezték, az immunitás specifikus és nem specifikus mutatóinak meghatározásával, az immunitás sejtlánctagja és humorális lánctagja mutatóinak állapota értékelésével. A kutatásnál a lézeres áramló cytofluorometria módszert alkalmazták a monoclon antitestek (CD3, CD4, CD8, CD20, CD16, CD25, CD95 és egyéb), a nem egyenes IFA (a neurospecifikus fehérjékkel – NSF-kel szembeni autoantitestek) alkalmazásával, a cirkuláló immunkomplex (CIK) meghatározásával, az indometacin jelenlétében lévő és a fitohemaglutininnal (FHG) szembeni blaszttranszformáció reakció (BTFR), a dextran és a szöveti antigén jelenlétében lévő blaszttranszformáció reakció meghatározásával, a spontán és az AZKCT limfociták meghatározásával, megállapitották a neutrofilek myeloperoxidáz aktivitását [5,6], stb..
Az anyagot az Ukrán hatályos törvényhozásnak és a nemzetközi jogszabályoknak megfelelően vételezték a fiziológiai 7-9 hetes terhesség megszakitása során. Az MPSz-ben szenvedő betegek gyógyítását az allogén foetális idegsejtek intralumbalis, injekciókkal történő beadásával végezték az általunk fentiekben leirt módszernek megfelelően [10].
A kutatás eredményeinek statisztikus feldolgozását a Fischer szögátalakulási módszer segítségével, a Wilkonson-Mann-Whitny kritérium szerint és a Pirson χ² módszer szerint végezték el.
Eredmények és azok megtárgyalása. Elvégeztük az allogén foetális idegsejteknek az MPSz-ben szenvedő betegekre tett gyógyhatása értékelését 6-12 hónappal a műtét után. Az eredmények elemzésénél a neurológiai deficitnek az EDSS skála szerinti kezdeti fokozatát [11] (1. táblázat). A probléma ilyen módon történő megközelítését a betegek csoportjában, – akik a neurológiai deficit fokozatában lényegesen különböztek egymástól, – fennálló MPSz formája, a betegség időtartama és egyéb tényezők feltételezték.
1. Táblázat:
Az MPSz-ben szenvedő betegek neurológiai deficitjének fokozata az EDSS skála szerint az allogén foetális idegsejtekkel történő gyógykezelés előtt és után

A neurológiai deficit fokozata az EDSS skála szerint A megfigyelések mennyisége Mennyisége Az EDSS mutató közepes jelentősége,
Pontok
A gyógykezelés előtt 6-12 hónappal a gyógykezelés után
3,0-5,0 9 3,89 (3,0-4,5) 3,22 (2,00-4,5)
5,5-6,5 5 6,25 (6,0-6,5) 5,13* (4,5-5,5)
7,0 és több 5 8,17 (7,0-9,5) 6,92* (5,0-8,5)

* – a P<0,05 megbízhatóság lehetősége az előzetes kutatással összehasonlítva
Az 1. Táblázat adatai arról tanúskodnak, hogy a neurológiai deficit EDSS skála szerinti mutatóinak csökkenése a gyógykezelés után jelen volt a betegek összes csoportjában, függetlenül a súlyosság kezdeti fokozatától, azonban statisztikailag megbízhatóan (P<0,05) ezek a különbségek csak a rokkantság mérsékelten megnyilvánuló jegyeit magán viselő és a rokkantság kifejezett jegyeit magán viselő csoportokban voltak (a neurológiai deficit fokozata 5,5-6,5 és 7,0 és több pont megfelelően) (a statisztikai felméréseket a Wilkonson-Mann-Whitny U kritériuma alkalmazásával végezték el). Ilyenképpen az előzetes eredmények lehetővé teszik annak véleményezését, hogy az általunk kidolgozott módszer a MPSz-ban szenvedő betegek mozgássérülésének gyógykezelésére a leghatékonyabb a neurológiai deficit kifejezett jegyeit magukon viselő betegek számára.
Az MPSz gyógykezelésére szóló új módszerek kidolgozásában és a már meglévő módszerek tökéletesítésében a neuroimmunológiai kutatások nagy szerepet játszanak. Ismert dolog, hogy az MPSz bonyolult etiopatogenezisében nagy szerepet játszanak a genetikusan determinált autoimmun mechanizmusok. Mi a kutatásainkban az Ukrán Orvostudományi Akadémia A. P. Romodanov nevét viselő Idegsebészeti Intézete neuroimmunológiai osztályának vezetője, Liszjanij M. I. professzor által kidolgozott, az MPSz betegségben szenvedő beteg immunológiai változásainak változatait figyelembe vevő megközelitési módra támaszkodunk [11]. Az ilyen felfogás lehetővé teszi a patogenetikus tényezők bizonyos mértékű figyelembevételét és az MPSz betegek immunológiai változásainak 4 alapvető: az autoimmun, immundeficites, citotoxikus és immunkomplex változatának elkülönítését, a továbbiakban pedig értékelni lehet a betegek gyógykezelésének hatását az immunrendszer mutatóira. 20 fő MPSz-ben szenvedő beteget vizsgáltunk ki a gyógykezelés dinamikájában. A klinikai megfigyelésekben az immunológiai változások citotoxikus változataiban szenvedő betegek domináltak (9 fő a 20 megfigyelt közül). Ezen betegek immunrendszer állapotának vizsgálata során megállapították a citotoxikus limfociták tartalmának és aktivitásának növekedését (CD8+, a spontán és az AZKCT mutatói, stb.). 5 megfigyelést az immunológiai változások autoimmun változatához tartozónak számítunk (az antigénspecifikus reakció jeleinek dominálása – antitestképződések a neurofehérjékkel szemben – a CD4+ sejtek magas színtű tartalmának hátterében), 5 megfigyelés az immunogramma immunkomplex változatának a jeleit viselte magán (a cirkuláló immunkomplexek és egyebek), 1 megfigyelést pedig az immunogramma immundeficites változatához tartozónak számítunk.
Elvégeztük megfigyeléseink kimélyített elemzését és megvizsgáltuk a betegek immunogrammjában az általunk megállapitott immunológiai változások változatait a megbetegedés lefolyása klinikai sajátosságainak számbavételével. Ezeknek az eredménye a 3. és 4. Táblázatban látható. A 3. és 4. Táblázatnak az adataiból szemléletessé válik, hogy a mi kutatásunkban a betegek immunológiai változása autoimmun változatában szenvedők között az MPSz cerebrális formájában szenvedő betegek voltak többségben, akiknek életkora nem haladta meg az 30 évet, megbetegedésük 1-5 évig tartott, a neurológiai deficit átlag fokozata 3,6 pontot tett ki, a betegek között nem volt 1-ső csoporthoz tartozó rokkant.

3. táblázat:
A megfigyelés jellemzése az MPSz lefolyása klinikai sajátosságainak számbavételével

Az immunológiai változások változata  A megfigyelések száma Életkor Az MPSz formája
Cerebrális Cerebro-spinalis Spinalis
Autoimmun  5  25  4  1  0
mmundeficites  1  43  0  1  0
Citotoxikus  5  35  2  6  1
Immunkomplexes  9  27  1  4  0
Összesen  20  7  12  1

Az immunológiai változások citotoxikus változatában szenvedő betegek közül az MPSz cerebro-spinalis formájában lévő páciensek voltak többségben, a 9 fő közül 3-n 1-ső csoportos rokkantak volt, a neurológiai deficit átlagfokozata a csoportban 5,7 pontot tett ki. Ilyenképpen, összehasonlítva az immunológiai változások autoimmun variánsát a citotoxikus változattal feltételezni lehet, hogy a mi anyagunkban ez a két csoport az MPSz klinikai lefolyásának, az MPSz súlyossági fokának, a betegek rokkantsági fokának szempontját illetően egymástól különböznek. Az MPSz immunológiai változásának immunkomplex változatában szenvedő betegek közül az MPSz cerebro-spinalis formájában lévő páciensek voltak többségben, akiknél a betegség időtartama 5-10 és annál több évet tett ki. A neurológiai deficit szempontjából nézve ebben a csoportban voltak a legbetegebb páciensek (a neurológiai deficit átlagfokozata 7,2 pontot tett ki náluk), a 4 beteg közül 3 az 1-ső csoporthoz tartozó rokkant volt.

4. Táblázat:
A megfigyelések jellemzése az MPSz lefolyása klinikai-immunológiai sajátosságainak és a betegek rokkantsági fokozatának figyelembevételével

   Az immunológiai változások Változata   Mennyiség, N    1-ső csoportos rokkantok, N    Az EDSS skála szerinti pontok     A betegség időtartama, Évek
 1-5  5-10  >10
 Autoimmun  5  0/6  3,6 (2,5-5,0)  4  0  1
 mmundeficites   1  0/1  4,5  0  1  0
 Citotoxikus       9  3/9  5,7 (3,0-8,0)  5  1  3
 Immunkomplex  5  3/4  7,2 (5,0-9,5)  0  3  2
 Összesen  20  6/20  –  9  5  6

Egészében véve, megfigyeléseink alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy az MPSz-ben szenvedő betegek immunológiai változása változatának megállapítása lehetővé teszi, hogy az MPSz lefolyásának klinikai-immunológiai sajátosságait figyelembevéve a betegeket eléggé korrekten csoportokra felosszák. Az MPSz-ben szenvedő betegek immunológiai változásának variánsa bizonyos mértékben megfelel a betegség formájának, a neurológiai deficit fokának és tükrözi a betegek egyéb sajátosságait.
A mi kutatásunkban a dinamikus megfigyelések mennyisége az MPSz-ben szenvedő betegek foetális idegsejtekkel történő gyógykezelése hatásának értékelését csak az immunológiai változások autoimmun és citotoxikus változatok csoportjában tette lehetővé. Az immunológiai vizsgálatok eredményeit az 5. Táblázatban vetítettük ki. Az MPSz-ben szenvedő betegek periférikus vérében 6-12 hónap múlva az allogén foetális idegsejtekkel történő gyógykezelés után felfedtük a limfociták subpopulációs összetételének változásait. Az immunológiai változások autoimmun változatában szenvedő betegeknél 6-12 hónappal a gyógykezelés után statisztikusan megbízhatóan csökkent a CD4 limfociták mennyisége (5. Táblázat, P<0,05). Ezt követte az immunszabályozási index statisztikusan megbizható csökkenése. A leirt változások a leukociták mennyiségi, limfociták mennyiségi, CD3, CD-8, CD-20 és CD-16 limfociták mutatóinak csoportjai közötti jelentős eltérés hiányában történtek. Az MPSz-ben szenvedő betegeknél 6-12 hónappal a gyógykezelés után statisztikusan megbízhatóan csökkent a CD8 limfociták mennyisége (5. Táblázat, P<0,05). Ezt követte az immunszabályozási index statisztikusan megbízható növekedése. A leirt változások a leukociták mennyiségi, limfociták mennyiségi, a CD3 limfociták statisztikusan nem megbízható csökkenése és a CD4 limfociták, CD-20 és CD-16 limfociták növekedési mutatóinak csoportjai közötti jelentős eltérés hiányában történtek. Az MPSz-ben szenvedő betegek periférikus vérében 6-12 hónap múlva az allogén foetális idegsejtekkel történő gyógykezelés után a limfociták funkcionális állapotának mutatói kevésbé kifejezetten változtak. Az immunállomány citotoxikus változatában szenvedő betegeknél 6-12 hónappal a gyógykezelés után csökkent a mononucleárok spontán citotoxikussága, növekedett a B-limfociták aktivitása (5. Táblázat).
Az MPSz-ben szenvedő betegek neuroantigénspecifikus reakciójának vizsgálati eredményei az allogén foetális idegsejtekkel történő gyógykezelés után 6-12 hónappal arról tanúskodnak, hogy az immunállomány autoimmun variánsában szenvedő betegeknél

5. táblázat:
Az MPSz-ben szenvedő betegek limfocitái subpopulációs összetételének mutatói az allogén embrionális szövet összetevőivel történő gyógykezelés szakaszaiban

   Az immunállomány mutatói    Norma     Az immunállomány változatai
  Autoimmun   Citotoxikus
 A gyógykezelés előtt 6-12 hónappal a gyógykezelés után  A gyógykezelés előtt  6-12 hónappal a gyógykezelés után
 9
Leukociták, x10
6-8    6,3
(4,0-10,2)
 6,8
(4,4-8,4)
 6,7
(4,8-8,2)
 7,3
(5,8-7,0)
 Limfociták, %  30-36  32,6
(21,0-45,0)
 30,2
(21,0-39,0)
 31,3
(27,0-36,0)
 27,8
(17,0-33,0)
 CD3, %  56-65  67,9
(77,3-62,6)
 62,7
(47,1-70,8)
 67,3
(44,8-77,1)
 59,9
(46,1-80,7)
 CD4, %  25-35  41,8
(35,5-53,0)
28,9*
(21,3-36,7)  
32,2
(20,3-37,4)  
39,9
(28,3-49,8)
 CD8, %  22-26  23,8
(17,9-28,5)
 29,7
(21,3-36,7)
36,3
(24,3-47,6)  
20,8*
(10,7-39,4)
 CD4/CD8  1,2-1,4  1,7
(1,4-2,0)
 1,0*
(0,8-1,1)
 0,9
(0,7-1,2)
1,8*
(1,3-2,6)
 CD 20, %  8-10  10,8
(6,5-18,6)
 9,8
(6,3-18,6)
 9,8
(5,7-14,0)
12,3
(6,9-16,3)
 CD 16, %  17-20  19,7
(15,4-31,5)
 13,3
(10,1-19,3)
 14,9
(8,6-21,7)
15,5
(11,4-19,3)
 Spontán
Citotoxikusság, %
 30-35  –  –  62,0
(59,1-64,0)
22,0*
(21,0-24,0)
 Antitestfüggőségű citotoxikusság, %  46-50  –  – 68,0
(64,0-69,0)  
61,0
(55,0-63,0)
 FHG-indukált proliferáció, %  55-65  42,6
(36,0-88,0)
 48,4
(33,0-75,0)
 51,3
(32,0-85,0)
48,4
(33,0-75,0)
 Ind/FHG együttható  1,1-1,3  1,12
(1,1-1,28)
 1,02
(0,79-1,38)
 1,16
(1,74-1,63)
1,23
(0,91-1,82)
 Dextranindukált proliferáció, %  30-45  47,8
(20,0-68,0)
 41,2
(10,0-66,0)
 52,3
(30,0-62,0)
64,8
(42,0-74,0)
 Proliferáció a szövetes antigén jelenlétében, %  0-3  10,0
(2,0-21,0)
 8,2
(1,0-18,0)
 6,8
(1,0-21,0)
5,2
(1,0-14,0)
 CIK tartalom, feltételes egység  70-80 95,0
(85,0-130,0) 
 98,0
(65,0-30,5)
 123
(70,0-195,0)
125,0
(65,0-215,0)
 AutoAT (antitest) a myelin alapfehérjéhez (MAF) felt. egység  24,5-27,5 33,0
(19,7-63,6)  
 25,2
(19,2-30,5)
22,8
(19,1-32,6)  
20,2
(15,3-26,8)
 AutoAT az S-100-hoz Felt. Egység  12,2-12,9  10,3
(6,4-13,8)
7,5
(4,0-15,1)  
19,7
(4,9-49,3)  
13,5
(6,2-20,2)
 AutoAT az NSE-hez
Felt. Egység
 22,5-23,7 19,6
(13,7-32,2)  
 18,1
(10,4-32,2)
18,0
(6,3-43,6)  
16,3
(10,0-23,3)

*- a P<0,05 különbség hitelessége a megelőző kutatásokkal összehasonlítva

a gyógykezelés után 6-12 hónappal a betegek vérsavójában felfedett anti-OBM-antitestek csökkenésének tendenciája állapítható meg (5. Táblázat, P<0,05). A neuroantigénspecifikus reakciók mutatóinak egyéb változásait nem találták. Az immunállomány citotoxikus variánsában szenvedő betegeknél a gyógykezelés után 6-12 hónappal nyomon lehet követni az anti-S-100-antitestek számának csökkenési tendenciáját.
Ilyenképpen az MPSz-ben szenvedő betegek mozgásfunkcióinak és immunológiai változásának mutatói elemzése az allogén foetális idegsejtek intralumbalis beültetése után a neurológiai deficit megnyilvánulásának csökkenéséről, a gyógykezelés immunitásmoduláló, illetve immunitáskorrigáló hatásának meglétéről tanúskodik. Követni lehetett a CD4 és CD8 limfociták emelkedett szintjének normalizálódását, az immunszabályozási index változását, a limfociták spontán citotoxikusságának normalizádólását, ezek a változások statisztikailag megbízhatók voltak. A gyógykezelés immunrendszerre történő hatásának célzatossága az immunológiai változások kezdeti variánsaitól függött.

Következtetések:
1. Ki lett dolgozva az MPSz-ben szenvedő betegek gyógykezelése az allogén foetális idegsejtek intralumbalis műtéttel történő beültetésével.
2. Az allogén foetális idegsejtek beűltetése után mérsékelt és jelentős javulás (1,0-2.0 pont) az MPSz cerebrospinalis formájában szenvedő, kifejezetten mozgássérüléses (a neurológiai deficit fokozata az EDSS skála szerint 5,5 pont és több) betegek körében figyelhető meg.
3. Az allogén foetális idegsejtek intralumbális beültetését az MPSz-ben szenvedő betegek immunrendszerének mutatóira történő moduláló hatás követte, aminek célzatossága az immunológiai változások kezdeti variánsaitól (autoimmun vagy citotoxikus) függött.

Irodalmi utalások listája:
1. Butenko G.M. Multiplex szklerózis – többtényezős megbetegedés. //Nova medicina. –2002. – Kijev. – 2. – 18-19. oldal.
2. Vinicsuk Sz.M. Az orvosnak a multiplex szklerózisról. // Nova medicina. – 2002. -2. – 20-29. oldal.
3. Guszev Je.I. Multiplex szklerózis. //Moszkva. – 2004. – 500. oldal.
4. Korgyum V.A., Gyerjábina Je.G. Az őssejtek és azok terápiás potenciálja. //A gyógyítás művészete. – 2004. – 2. – 7-9. oldal.
5. Liszjánij N.I. Immunológia és a multiplex szklerózis immunterápiája. – K. – 2003. – 251. oldal.
6. Liszjánij N.I., Markova O.V. A patkányok autoimmun demyelinizációs folyamatának korrekciója az újszülött állatok agyvelejének allogén sejtjeivel. // Immunológia. – 2003. – 1. – 15-19. oldal.
7. Az őssejtek neurogén differenciációja. Ju.A. Zozulja, N.I. Liszjanij szerkesztésében. – Kijev, 2005. – 364. oldal.
8. Cimbaljuk V.I., Markova O. V., Liszjanij M.I., Picskur L.D., Noszov A.T., Szemjonova V.M., Vászlovics V.V., Kászjányenko Ju.A., Votyákova I.A., Vaszilovszkaja Sz.V. A kísérleti allergiás encefalomyelites patkányok immunállományának mutatói és az idegek remyelinizációjának ismertetőjelei az embrionális idegszövet átültetése esetén. // Transplantológia. – 2005. – 8. kötet. – 1. – 72-78. oldal.
9. Cimbaljuk V.I., Liszjanij M.I., Markova O. V., Picskur L.D. Az őssejtek alkalmazása a központi idegrendszer gyulladásos-degenerativ sérülésének gyógykezelésében. // Transplantológia. – 2005. – 8. kötet. – 2. – 72-75. oldal.
10. Cimbaljuk V.I., Markova O. V., Liszjanij M.I., Picskur L.D., Votyákova I.A. A multiplex szklerózis gyógyítási módszere az őssejtek felhasználásával. // Pat. 15356. szám (UA). – Publikálva 2006. 06. 15. – 6. számú Bulletin. – 6. oldal.
11. Kurtzke J.F. Rating neurologic impairment in multiple sclerosis: an expanded disability status scale (EDSS). // Neurology. – 1983. – 33. – pp. 1444-1452.

V.I. Cimbaljuk és társzerzője referátuma:

„A multiplex szklerózisban szenvedő betegek mozgásfunkciói és immunállománya az allogén foetális idegsejtek intralumbalis beültetése után” című cikkhez

A cikkben fel vannak sorolva 20 multiplex szklerózisban szenvedő beteg neurológiai deficitjének súlyossági mutatói pontokban és az immunállományuk mutatói az allogén foetális idegsejtek intralumbalis, injekcióval történő beültetése előtt és 6-12 hónappal a beültetés után. Mérsékelt és jelentős javulás (1,0-2.0 pont) elsősorban a multiplex szklerózis cerebrospinalis formájában szenvedő, kifejezett mozgássérüléses betegek körében figyelhető meg. A betegek immunállományának változásai magukon viselik a gyógykezelés immunitásmoduláló hatásának az ismertetőjeleit és azok az immunológiai bántalmak kezdeti változataitól függnek.

Abstract:
V.I.Tsymbaliuk etc. “Motion functions and immune status in multiple sclerosis patients after allogenic fetal neurocells endolumbal injections”
The article describes the figures of neurological deficit (points) and immune status of 20 multiple sclerosis patients before the start and 6-12 months after allogenic fetal neurocells endolumbal injections. Moderate and significant motion function improvement (1,0 – 2,0 points) was observed mainly in patients with cerebrospinal form of multiple sclerosis accompanied by considerable motion dysfunctions. Changes of patients immune status have signs of immunomodulation and depend on the variants of primary immunologic dysfunctions.

UDK 616.832-004.2-009.2:611-013.7/.8-018.8:616-08

A MULTIPLEX SZKLERÓZISBAN SZENVEDŐ KÜLÖNBÖZŐ NEMŰ BETEGEK GYÓGYKEZELÉSE AZ ALLOGÉN FOETÁLIS IDEGSEJTEK INTRALUMBALIS BEÜLTETÉSÉVEL

Cimbaljuk V. I., Markova O. V., Picskur L. D.,

Az Ukrán Orvostudományi Akadémia A. P. Romodanov nevét viselő Idegsebészeti Intézete, Kijev, Ukrajna

Összefoglalás:
Az allogén foetális idegsejtek intralumbalis, injekcióval történő beültetése előtt és 6-12 hónappal a beültetés után pontokban elemzik 20 multiplex szklerózisban (MPSz) szenvedő beteg neurológiai deficitjének súlyossági mutatóit. Mérsékelt és jelentős javúlás (1,0-2.0 pont) elsősorban a multiplex szklerózis cerebrospinalis formájában szenvedő, kifejezett mozgássérüléses betegek körében figyelhető meg. Kiderűlt, hogy az MPSz cerbrospinalis formájában szenvedő betegek között az allogén foetális idegsejtek intralumbalis, injekcióval történő beültetésének gyógyhatása jobb a férfiak körében, mint a nők között.
Bevezetés. A reparativ medicina fejlődése és a multiplex szklerózis gyógykezelési módszerének kidolgozása aktuális orvosi feladat [1-3,5,9].
Az axonok elpusztult myelin burkolata felújításának új modern megközelítését a neuro-őssejtek és az oligodendrociták elődjeinek az alkalmazása jelenti [7-9]. A foetális idegszövet ezeknek a sejteknek a forrása, azok intralumbalis alkalmazásának hatékonyságát intenzíven tanulmányozzák [7,9,10]. Ismert dolog, hogy az őssejtek érzékenyek a mikrokörnyezet citokines hatásaira [7-9]. A kisérleti munkákban rámutattak arra, hogy a kisérleti allergiás encefalomyelites állatoknál, a neurális őssejtek (NŐS) a gyulladáskeltő citokinek hatására expresszálják a molekulákat, amelyeknek összekötődése a NŐS-k inaktivációjához és pusztulásához vezethet. Az immunrendszer funkcióit hatékonyan modulálják a nemi szteoridok [4,7], le van irva a természetes immunitás mediátor szintek nemi dimorfizmusa (interleukin-1), gyulladáskeltő (γ-interferon) és gyulladásgátló (interleukin-4) citokinek az állatoknál és az embereknél [7,8]. Ezek a sajátosságok hatással lehetnek a NŐS-k funkcionálási időtartamára a recipiens központi idegrendszerbe történő beültetése után, valamint a gyógykezelés hatékonyságára. Ezért aktuális a különböző nemű MPSz-ben szenvedő betegek mozgásfunkcióinak foetális idegszövet sejtekkel történő gyógykezelési hatásnak a tanulmányozása.
A kutatás célja – értékelni az MPSz-ben szenvedő különböző nemű betegek mozgássérülésének az allogén foetális idegsejtek alkalmazásával történt gyógyításában elért eredményeket.
Anyagok és módszerek. Elemezve volt 20 MPSz-ben szenvedő beteg (férfiak – 11 fő, nők – 9 fő) allogén foetális idegsejtek intralumbalis, injekciós beűltetésével történt gyógykezelés eredményeit. A diagnózist a klinikai-műszeres kivizsgálás neuróvizuális módszereinek (az agy- és a gerincvelő RI-vizsgálata) és az elektrofiziológiai módszerek segítségével állapították meg.
A betegek neurológiai kivizsgálását és a neurológiai deficit fokozatának meghatározását a beteg panaszai és a betegség anamnézise figyelembevételével folytatták le. Részletesen megvizsgálták az objektív adatokat, a neurológiai deficit fokozatát az EDSS [11] skála szerint pontokban értékelték. A betegek 30 évig terjedő korosztálya 8 megfigyelést tett ki, a 31-40 éves korosztályú csoportból a betegek száma 11 megfigyelést tett ki, 1 beteg a 40-50 évesek korosztályához tartozott. Az MPSz cerebrospinalis formájában szenvedő betegekből a 20 megfigyelt közül 14 főt tett ki. A betegség remittens lefolyását a 20 beteg közül 9-nél diagnosztizálták, az MPSz másodlagos progrediáló lefolyása 11 betegnél volt jelen. Az MPSz II, III, IV és V súlyossági fokozatában szenvedő betegek száma megfelelően 4, 7, 5 és 4 főt tett ki (a 20 beteg közül). Az I-ső csoportbeli rokkantok a megfigyelések felét tették ki. A kutatásba bevonták azokat a betegeket, akik a gyógykezelés idején a betegség remissziós stádiumában voltak. Az allogén foetális idegsejtek intralumbalis beültetését azoknak a pácienseknek ajánlották, akiknél az előzetes gyógykezelések (általános erősítőszerek, vitaminok, antioxidánsok, antianyagcseretermékek) nem voltak hatékonyak.
Kidolgozták a kapott adatok nyilvántartásának és feldolgozásának komplex programját, elvégezték a 20 beteg MPSz diagnózisú formalizált kórtörténetének elemzését, akik közül a gyógykezelés után 15-nek javult az állapota (az EDSS skálának megfelelően 0,5 és több ponttal csökkent a neurológiai deficit fokozata), 3-nak – ideiglenesen javult az állapota, 2-nek – változás nélkül maradt.
Az MPSz-ben szenvedő betegek gyógyítását az allogén foetális idegsejtek intralumbalis, injekciókkal történő beadásával végezték az általunk fentiekben leirt módszernek megfelelően [10]. Az anyagot az Ukrán hatályos törvényhozásnak és a nemzetközi jogszabályoknak megfelelően vételezték a fiziológiai 7-9 hetes terhesség megszakítása során.
A kutatás eredményeinek statisztikus feldolgozását a Fischer szögátalakulási módszer segítségével, a Wilkonson-Mann-Whitny kritérium szerint és a Pirson χ² módszer szerint végezték el.
Eredmények és azok megtárgyalása. Elvégeztük az allogén foetális idegsejteknek az MPSz-ben szenvedő betegekre tett gyógyhatása értékelését 6-12 hónappal a műtét után. Az eredmények elemzésénél a neurológiai deficitnek az EDSS skála szerinti kezdeti fokozatát [11] (1. táblázat). A probléma ilyen módon történő megközelítését a betegek csoportjában, – akik a neurológiai deficit fokozatában lényegesen különböztek egymástól, – fennálló MPSz formája, a betegség időtartama és egyéb tényezők feltételezték.
Az 1. Táblázat adatai arról tanúskodnak, hogy a neurológiai deficit EDSS skála szerinti mutatóinak csökkenése a gyógykezelés után jelen volt a betegek összes csoportjában, függetlenül a súlyosság kezdeti fokozatától, azonban statisztikailag megbízhatóan (P<0,05) ezek a különbségek csak a rokkantság mérsékelten megnyilvánuló jegyeit magán viselő és a rokkantság kifejezett jegyeit magán viselő csoportokban voltak

1. Táblázat:
Az MPSz-ben szenvedő betegek neurológiai deficitjének fokozata az EDSS skála szerint az allogén foetális idegsejtekkel történő gyógykezelés előtt és után

 A neurológiai deficit fokozata az EDSS skála szerint  A megfigyelések Mennyisége Az EDSS mutató közepes jelentősége, Pontok
 A gyógykezelés előtt  6-12 hónappal a gyógykezelés után
 3,0-5,0  9  3,89
(3,0-4,5)
 3,22
(2,00-4,5)
 5,5-6,5  5  6,25
(6,0-6,5)
 5,13*
(4,5-5,5)
 7,0 és több  5  8,17
(7,0-9,5)
 6,92*
(5,0-8,5)

* – a P<0,05 megbízhatóság lehetősége az előzetes kutatással összehasonlítva

(a neurológiai deficit fokozata 5,5-6,5 és 7,0 és több pont megfelelően) (a statisztikai felméréseket a Wilkonson-Mann-Whitny U kritériuma alkalmazásával végezték el). Ilyenképpen az előzetes eredmények lehetővé teszik annak véleményezését, hogy az általunk kidolgozott módszer a MPSz-ban szenvedő betegek mozgássérűlésének gyógykezelésére a leghatékonyabb a neurológiai deficit kifejezett jegyeit magán viselő betegek számára.
Az MPSz cerebro-spinalis formájában szenvedő betegek neurológai deficitjének EDSS skála szerinti fokozata tanulmányozásának az elemzése az embrionális szövet összetevőivel történt gyógykezelés előtt és után a nemek figyelembevételével bebizonyította (2. Táblázat), hogy

2. Táblázat:
Az MPSz cerebro-spinalis formájában szenvedő, különböző nemű betegek neurológai deficitjének EDSS skála szerinti fokozata az embrionális szövet összetevőivel történt gyógykezelés előtt és után

 Nem    Megfigyelések száma     Az EDSS mutató közepes jelentősége, pontok
 Gyógykezelés előtt  Gyógykezelés után
 Férfiak  8 6,63
(3,5–9,5)  
 5,25*
(3,0–8,5)
Р<0,05
 Nők  6  5,50
(4,0–8,5)
 4,75
(3,5–7,5)
Р>0,05
 Összesen  14  6,25
(3,5-9,5)
 5,00
(3,0-8,5)

* – a P<0,05 megbízhatóság lehetősége az előzetes kutatással összehasonlítva

a neurológiai deficit EDSS skála szerinti fokozata a gyógykezelés előtt és után statisztikailag megbízhatóan csak a férfiaknál különbözött (P<0,05), azonkívül az MPSz cerebro-spinalis formájában szenvedő férfiaknál a neurológiai deficit kezdeti fokozata közepes jelentőségeiben némileg magasabb volt, mint a nőknél.
Az általunk kapott eredményeknek előzetes jellege van. A kutatások tovább folytatódnak, de már most érthető, hogy az allogén foetális idegsejtek alkalmazásával történő, az MPSz-ben szenvedő betegek mozgássérülésének gyógyításában az eredmény javitási céljainak elérése pótlólagos kutatásokat és a betegek kivizsgálási vázlatának kibővítését követeli. Mi a férfiak és a nők sejtterápiás gyógykezelésének hatékonyságában általunk kapott különbségeket a közöttük fennálló fiziológiai különbözőség és az immunreaktivitásuk sajátosságainak szemszögéből vizsgáljuk. Ezek a különbözőségek megvannak, különösen szembetűnőek az emberek allergiás megbetegedéseinél, a velük született immunitásuknál, autoimmunitásuknál és az autoimmun megbetegedéseknél a tolerantia/edzettség indukciójának mechanizmusában [4,7,8]. Kutatásainkban kiderítettük, hogy az allogén foetális idegszövet sejtjeinek intralumbalis beültetése utáni mérsékelt és jelentős gyógyhatás túlnyomó részben a férfi nemű MPSz betegeknél észlelhető. A nők körében a gyógykezelés után a neurológiai deficit súlyossági fokozatának csak a statisztikailag kétséges csökkenési tendenciája volt jelen. Ismert tény, hogy a központi idegrendszer (KIR) immunközvetett pusztulása elleni védelemben nagy szerepet játszik az autoimmun sejtek recirkulációs és apoptozis utján történő eltávolítása a KIR-ből. Az autoreaktiv T-sejtek eltávolítása a KIR-ből nagyon fontos arra való tekintettel, hogy ezek a sejtek más gyulladáskeltő sejteket is reaktiválni tudnak. Az MPSz megbetegedéseknél a limfociták apoptoz feltételezett pusztulási mechanizmusának egyike a nitroid termékek. Ismert dolog, hogy a különböző nemű MPSz betegek periférikus vérének limfocitáiban a nitroid termékek valóságosan különböznek egymástól [6]. Ezek a különbségek meg tudják magyarázni azt, miért lassabb a beteg nőknél a T-limfociták apoptoz folyamatának lefolyása, az autóimmun patológiás folyamatnak pedig jobban kifejezett jellege van. Ez lehet az egyike annak a több lehetséges magyarázatnak, hogy az MPSz-ben szenvedő betegeknél az allogén ENT foetális idegsejteknek intralumbalis beűltetése utáni gyógyhatásban fennáll a hender jellegű különbözőség. Feltételezzük, hogy ebben jelentős szerepet játszik a hiperösztrogénia, ami hozzájárul az immunális gyulladás megnyilvánulásaihoz és amelyeket, mint ismeretes, az immunfüggő betegségek klinikai lefolyásának súlyosbodása kiséri. Az autoimmun folyamatok lefolyásának nemi sajátosságai le vannak írva a klinikai és a kísérleti kutatásokban, ilyen eltérések jelen vannak a fertőzéses és egyéb megbetegedéseknél.
Ilyenképpen, az MPSz-ben szenvedő, különböző nemű betegek allogén foetális idegsejtek intralumbalis beültetésével történt gyógykezelés eredményeinek általunk végzett megfigyelések elemzése bebizonyította, hogy a gyógykezelés után a betegeknél csökkennek a neurológiai deficit EDSS skála szerinti fokozatok közepes mutatói, a statisztikailag hiteles változásoknak (a P<0,05, a Wilkonson-Mann-Whitny U kritérium) az MPSz súlyosabb lefolyású (a neurológiai deficit fokozatának szemszögéből nézve) betegeinél, az MPSz cerebro-spinalis formájában szenvedő betegeknél, elsősorban férfiaknál volt helye.

Következtetések:
1. Az allogén foetális idegsejtek beültetése után mérsékelt és jelentős javulás (1,0-2.0 pont) az MPSz cerebrospinalis formájában szenvedő, kifejezetten mozgássérüléses (a neurológiai deficit fokozata az EDSS skála szerint 5,5 pont és több) betegek körében figyelhető meg.
2. Az allogén ENT foetális idegsejtek beültetése után mérsékelt és jelentős javulás elsősorban a hímnemű MPSz-ben szenvedő betegeknél volt megfigyelhető, a nők körében a neurológiai deficit súlyossági fokozatának csak a statisztikailag kétséges csökkenési tendenciája volt jelen.

Irodalmi utalások listája:
1. Butenko G.M. Multiplex szklerózis – többtényezős megbetegedés. //Nova medicina. –2002. – Kijev. – 2. – 18-19. oldal.
2. Vinicsuk Sz.M. Az orvosnak a multiplex szklerózisról. // Nova medicina. – 2002. -2. – 20-29. oldal.
3. Guszev Je.I., Zavalisin I.A., Bojko A.N. A multiplex szklerózis és más demyeliniziációs megbetegedések. // Moszkva. „Miklós” Kiadóvállalat. – 2004. – 528. oldal.
4. Klinikai bemutatások/javaslások. Allergológia. R.M. Haitova, N.I. Iljina szerkesztésében // Moszkva. „GEOTÁR-Média” Kiadócsoport. – 2006. – 227. oldal.
5. Liszjánij N.I. Immunológia és a multiplex szklerózis immunterápiája. – K. – 2003. – 251. oldal.
6. Negrics T.I. A periférikus vér mononucleáris limfocitái nitrogénoxid produkálási képessége diagnosztizálásának és prognosztizálásának szerepét a multiplex szklerózis esetében. // Nova medicina. – 2003. – 2. – 20-26. oldal.
7. Az őssejtek neurogén differenciációja. Ju.A. Zozulja, N.I. Liszjanij szerkesztésében. – Kijev, 2005. – 364. oldal.
8. Szkivka L.M. A reprodukció immunológiája. // „JUNAF”. – 2004. – 143. oldal.
9. Cimbaljuk V.I., Liszjanij M.I., Markova O. V., Picskur L.D. Az őssejtek alkalmazása a központi idegrendszer gyulladásos-degenerativ sérülésének gyógykezelésében. // Transplantológia. – 2005. – 8. kötet. – 2. – 72-75. oldal.
10. Cimbaljuk V.I., Markova O. V., Liszjanij M.I., Picskur L.D., Votyákova I.A. A multiplex szklerózis gyógyítási módszere az őssejtek felhasználásával. // Pat. 15356. szám (UA). – Publikálva 2006. 06. 15. – 6. számú Bulletin. – 6. oldal.
11. Kurtzke J.F. Rating neurologic impairment in multiple sclerosis: an expanded disability status scale (EDSS). // Neurology. – 1983. – 33. – pp. 1444-1452.

Referátum:
V.I. Cimbaljuk, O.V. Markova, L.D. Picskur „A multiplex szklerózisban szenvedő különböző nemű betegek gyógykezelése az allogén foetális idegsejtek intralumbalis beültetésével” című cikkéhez

A cikkben fel vannak sorolva 20 multiplex szklerózisban szenvedő beteg neurológiai deficitjének súlyossági mutatói pontokban az allogén foetális idegsejtek intralumbalis, injekcióval történő beültetése előtt és 6-12 hónappal a beültetés után. Mérsékelt és jelentős javulás (1,0-2.0 pont) elsősorban a multiplex szklerózis cerebrospinalis formájában szenvedő, kifejezett mozgássérüléses betegek körében figyelhető meg. Fel lett tárva a gyógykezelés utáni neurológaiai funkciók kiújulási fokozatában fennálló különbség a férfiaknál és a nőknél.

Abstract:
V.I.Tsymbaliuk, O.V.Markova, L.D.Pychkur, “Treatment of multiple sclerosis patients of various sex by allogenic fetal neurocells endolumbal injections”
The article illustrates the figures of neurological deficit (in points) in 20 multiple sclerosis patients before the start and 6-12 months after the injections of endolumbal allogenic fetal neurocells. Moderate and significant motion function improvement (1,0 – 2,0 points) was observed mainly in patients with cerebrospinal form of multiple sclerosis accompanied by considerable motion dysfunctions. Differences in the level of neurological functions renewal were observed after the treatment for men and women.


A kijevi em-cell klinika közleménye.

http://www.emcell.com/

Tapasztalataink a különböző betegségek és állapotok embrionális őssejt-beültetéssel való kezelésében

Sokféle betegség és állapot kezelésében van tapasztalatunk. Az embrionális őssejt-terápia (ESCT) hatásait különböző klinikai modelleken figyeltük meg, melyek segítettek jobban megérteni, hogy hogyan működik a kezelés. Betegségenként eltérőek a tapasztalataink.
Azon betegségek jellemzői, melyek indokolják az ESCT alkalmazását:
– sejtvesztés;
– disztrófia és degeneráció (sejtek elfajulása);
– erek és idegek trofikus zavarai (vessel and nervous trophic disturbances);
– metabolikus rendellenességek és a homeosztázis zavarai;
– kötőszövetek erősítése (development of connective tissue);
– öröklött rendellenességek;
– öregedés, leépülés (involution).
Átfogó tanulmányok készültek a cukorbetegség, a rákos megbetegedések, az AIDS/HIV és a hematológiai betegségek ESCT-vel való kezeléséről. A National Medical University (nemzeti orvosi egyetem) tantervének és követelményeinek megfelelően a posztgraduális képzésben résztvevő orvosok a PhD fokozat eléréséhez minden fent említett területről készítettek disszertációkat Prof. Alexander I. Smikodub tudományos irányításával. Jelenleg is folyik vagy éppen elkezdődött a tudományos munka más területeken is.
Az alábbiakban minden témát röviden ismertetünk. A részletek a különböző betegségeknél találhatóak.
– Daganatos megbetegedések
– Disztrófiát és degenerációt okozó állapotok
– AIDS/HIV
– Autoimmun betegségek
– Idegrendszeri megbetegedések
– Különböző eredetű anémiák
– Myelodepressio
– Leukózis
– Cukorbetegség
– Kötőszöveti betegségek
– Öregedés
– Pszichikai-fiziológiai működés

 
Daganatos megbetegedések:
Az ESCT a rákos megbetegedések majdnem minden stádiumában használható:
Kezelés a kezdeti szakaszban: amikor a radikális kezelést (a daganat eltávolítását) nem lehet elkezdeni olyan komplikációk miatt, mint az anémia, a gyengeség, a soványság, a trombocitopénia, a láz, a depresszió stb. Az ESCT műtét előtti alkalmazása jobban felkészíti a beteget, aki így jobban viseli a műtétet, és gyorsabban gyógyul. A daganat-elleni védettség javulása miatt kisebb az áttétek valószínűsége. Azok a betegek, akik a műtét előtt kaptak ESCT-t, jobban viselték a kemoterápia kezdeti szakaszát.
Kemoterápia vagy sugárkezelés alatt: olyan komplikációk esetében, mint a leukopénia, agranulocitózis, trombocitopénia, anémia, hepatitis, enteropátia, soványság, depresszió, hajhullás, etc. A kemoterápia után az ESCT gyorsan (5-7 nap alatt) helyreállítja a periférikus vér-paramétereket, javítja az általános kondíciót, és használatával elkerülhetőek a szokásos komplikációk. Az ESCT sokkal kisebb kockázat mellett agresszívebb kemoterápiára ad lehetőséget.
Kemoterápia (sugárkezelés) után: az ESCT eredménye, hogy helyreáll a daganat elleni védettség (ideértve az NK-sejteket), a hematopoiesis, javul az általános kondíció, csökken a gyengeség, javul a pszichikai–érzelmi állapot és jobb lesz az életminőség.
Az ESCT jelentősen hozzájárul a daganat-elleni védettséghez, a daganatos megbetegedések megelőzéséhez, a visszaesések és az áttétek csökkenéséhez.
A kezelés tapasztalatai, esettanulmányok:

Disztrófiát és degenerációt okozó állapotok:
Az ESCT jellegzetes hatása azon sérült funkciók általános helyreállása, melyet a férfi és női klimax, a korai öregedés és a krónikus fáradtság szindróma okoz. Ezekben az esetekben minden szerv és kötőszövet szisztematikus javulása figyelhető meg: fizikailag, belső szervek működésében és izomtevékenységekben, munkaképességben (mentális és fizikai egyaránt), libidóban és potenciában, pszichológiai életerőben, önbecsülésben, azaz az életminőség minden alkotóelemében. A változások erősödtek, és a legtöbb esetben a fiatalító hatás is megfigyelhető.

AIDS/HIV:
Az AIDS embrionális őssejt-beültetéssel való kezelésének új módszerét alaposan kidolgoztuk és számos szabadalommal levédtük, ideértve az USA-ban bejegyzett 5,811,089 számú (1998) és 6,184,033 számú (2001) szabadalmakat. Ez a módszer lehetővé teszi az immun-működés helyreállítását és karbantartását, a klinikai leletek nagy mértékű javulását, a betegség előrehaladásának jelentős megakadályozását, a HIV-fertőzött betegekben az AIDS-tünetek kifejlődésének kisebb valószínűségét vagy késleltetését. Véleményünk szerint a legjobb eredmények az antriretrovírus kezelés és a mi módszerünk kombinálásával érhetőek el, mert az előbbi elpusztítja a retrovírust, utóbbi pedig jelentős mértékben helyreállítja az immunrendszert.
Az első AIDS-es beteg (nő) 1993. március 4-én kapott ESCT-t. Nagyon rossz állapotban volt, a Health Ministry Institute for Infectious Diseases (fertőző betegségeket kezelő kórház) intenzív osztályán ápolták. Állapotát súlyosbította, hogy tüdőgyulladásban (pneumocystic pneumonia), herpesz vírus okozta agyvelőgyulladásban (herpesz enkefalitisz), spasztikus paraplégiában és – az agyvelőgyulladás, valamint az antiretrovírus-terápia rossz tűrése következtében – arcizom-bénulásban (fallopian neuritis/facial paralysis) is szenvedett. Orvosai szerint nem volt hátra sok ideje – csak néhány hónap.
A következő ESCT-t áprilisban kapta, majd novemberben, és ma már csak 1-2 évente van szüksége ESCT-re. A betegség terjedése megállt, az idegi tünetek csökkentek, a fertőzött időszakok gyakorisága évi 1-2 alkalomra csökkent. Jelenleg állapota kielégítő, aktív életet él, teljesen ellátja magát, és sétapálcát használ, nem pedig mankót, mint a kezelés előtt. A kiskereskedelemben dolgozik. 1991 óta, amikor rosszul reagált rá, nem kapott több antiretrovírus kezelést.
A kezelés tapasztalatai, esettanulmányok, szabadalmak.

Autoimmun betegségek:
Az autoimmun betegségeket (például cukorbetegség, kötőszöveti betegségek, fekélyes vastagbélgyulladás, Chron betegség, krónikus hepatitis, szklerózis multiplex, stb.) eredményesen kezeljük ESCT-vel.
AZ ESCT immunhatásai nemcsak az immunválasz stimulálását, hanem az immunválasz javítását és az autoimmun működés erős elnyomását is magában foglalja. Ezeket a mechanizmusokat a szabályozó rendszerek végzik, a beteg szervezet aktuális igényeinek megfelelően.
A jelenleg létező módszerek közül az ESCT az egyetlen, mely képes anélkül megállítani az autoimmun-támadást, hogy az immunrendszert teljesen elnyomná. Ezt tapasztaltuk a cukorbetegség korai szakaszában, amikor az ESCT után a cukorbetegség többé nem okozott béta-sejt pusztulást. Az autoimmun izületi gyulladásban, enterocolitisben (bélgyulladás) és az idegi szövetek, bőr, máj, vese, tüdő elleni autoimmun-támadásban az immun-működés és a jellegzetes tünetek klinikai megjelenésének jelentős csökkenését figyeltük meg.
A fekélyes vastagbélgyulladás akut fázisában, gyors immunelnyomást figyeltünk meg – 2-4 héten belül, csakúgy, mint a betegség folyamatának megállását. Praxisunkban sok esetben előfordult a fekélyes vastagbélgyulladás heves szakaszának megállása, műtéti beavatkozás nélkül. A beteg általános kondíciójának javulása az immun-paraméterek fokozatos helyreállását eredményezte.

 
Idegrendszeri betegségek:
Tapasztalataink szerint az ESCT bizonyítottan nagyon jó eredményeket hoz a következő idegrendszeri megbetegedések kezelésében: disztrófia, degeneráció (szklerózis multiplex, amiotróf laterális szklerózis, különböző eredetű izombántalmak, Alzheimer kór), neurotrauma, műtét utáni állapotok. Ezekben az esetekben az előrehaladás késleltetését, néhány elvesztett funkció fokozatos és állandósult helyreállását, az általános kondíció és az érzelmi állapot jelentős javulását figyeltük meg.
A kezelés tapasztalatai, esettanulmányok.

 

Anémia:
Sikereket értünk el az elsődleges és másodlagos anémia kezelésében, beleértve az aplasztikus és az öröklött anémiát is. Az anémia kezelésében az ESCT-t az indokolja, hogy a hagyományos gyógyszeres kezelés nem hatékony.
Jó eredményeket értünk el a különböző eredetű anémiák kezelésében; különösen jelentőset a súlyos aplasztikus anémia több esetében. Voltak esetek, amikor 1-2 ESCT után a betegek évekig éltek jó hematológiai paraméterekkel, anélkül, hogy hematológiai osztályokon rutinkezelést kaptak volna, gyerekeket szültek és visszanyerték munkaképességüket majdnem teljes rokkantság után. Ezek a tények nagyon egyértelműek és más létező módszerrel nem érhetőek el.
A kezelés tapasztalatai, esettanulmányok.

 
Myelodepressio:
Az ESCT-vel lehetséges az elsődleges és másodlagos myelodepressio megállítása. Különösen hatékony az ESCT a kemoterápia, a röntgen és a sugárterápia által okozott myelodepressio esetében.
A leukocita-, trombocita és eritrocita-számok helyreállását figyeltük meg az ESCT után több nappal. Csakúgy, mint a gyengeség eltűnését, a beteg általános kondíciójának és érzelmi állapotának javulását. A cytosztatikus hepatitis és az enterocolitis tünetei nem jelentkeztek. Az ESCT után a betegek sokkal jobban viselték a kemoterápiát és a sugárkezelést.
Elég sok tapasztalatunk van a leukémia és a rák okozta másodlagos myelodepressio ESCT-vel való kezelésében. A legtöbb esetben sikeresen segítettünk túljutni a betegeknek a súlyos komplikációkon.

 
Leukémia:
Az ESCT segít elkezdeni a leukémiában szokásos kezelést a szelektív cytopeniás vagy pancytopeniás betegeknél.
Segít elviselni a kemoterápiát, elkerülni a cytosztatikus komplikációkat és helyreállítani a vér paramétereit a kemoterápia után vagy azért, hogy a kemoterápiát folytatni lehessen. Az ESCT jelentősen javítja a gyógyuló betegek életminőségét, erősíti az akaratukat, mentális és fizikai állapotukat és a hitüket a kezelés sikerében.
A kezelés tapasztalatai, esettanulmányok.

 
Cukorbetegség:
Kifejlesztettünk egy ESCT-alapú módszert (a hasnyálmirigy béta-sejtjeinek használata nélkül) a cukorbetegség kezelésére. Ez a módszer jelentős hypoglycemiás hatás elérését teszi lehetővé a külső inzulin-adagolás akár 50-70%-os csökkentésével.
Megfigyeltük az immun- és a hematológiai paraméterek normalizálódását, a mikro- és makroangiopathia, valamint a trofikus rendellenességek csökkenését, az általános kondíció javulását és a munkaképesség helyreállását. Egyértelműen megállt a betegség előrehaladása, 2-3-szor hosszabbá váltak a tünetmentes időszakok. A cukorbetegség komplikációinak gyakorisága és súlyossága csökkent, javult a betegek életminősége és életük várható hossza.
Módszerünk a cukorbetegség minden stádiumában alkalmazható. Azonban leghatékonyabban a frissen megállapított inzulin-függő cukorbetegségekben – az ESCT megállítja vagy késlelteti a betegség előrehaladását. E módszer hatékonysága az I-es és II-es típusú cukorbetegségekben bizonyított.
Számos szabadalmunkat engedélyezték e módszerre.
A kezelés tapasztalatai, esettanulmányok.

 
Kötőszöveti betegségek:
Az ESCT hatása a kötőszöveti betegségekben szenvedő betegeknél:
– gyulladások csökkenése;
– az immunitás normalizálódása;
– hematopoiesis gyógyulása;
– a belső szervek, porcok, izmok, csontok disztrófiájának csökkenése.
ESCT lehetővé teszi a meggyengült kötőszövetek jelentős gyógyulását. Az ESCT hatása jól kimutatható a reumás izületi gyulladásban, a szisztémás lupusz eritematózusban. Leállíthatóvá válik a glükokortikoid kezelés vagy adagolása jelentősen csökkenthető.

 
Öregedés:
Nehéz feladat pontosan definiálni egy olyan fogalmat, mint az öregedés, de mindenki, aki elért egy bizonyos kort jól tudja, miről van szó.
Az öregedés ellen használt ESCT javítja a fizikai aktivitást és csökkenti a gyengeséget, csökkenti az esti fáradtságot, javítja a testtartást, kiegyenesíti a hátat és javítja a napközbeni munkaképességet. Tapasztaltuk a mentális képességek javulását is, melyet a gyorsabb döntéshozás, a rövid távú memória helyreállása és a stabil érzelmi élet szemléltet. Az ESCT-vel az öregedés ellen elért egyik legfontosabb eredmény a kiemelkedő kozmetikai hatás, láthatóan helyreállt az arc- és bőrszín, csökkentek az apró ráncok, feszesebb lett az arcbőr, a szemek pedig ragyogóvá váltak. Ezek a hatások belülről fakadnak, a szervezet megújulásának eredményei, mely más módszerekkel elérhetetlen.

 
Pszichikai-fiziológiai működés:
A legtöbb esetben az ESCT-t jelentős akarati, mentális és fizikai javulás követi, melyet a betegek belső erejük, önbizalmuk és a remény visszanyeréseként, valamint a depresszió megszűnéseként élnek meg. A változásokat a betegek nagyon jól érzékelik, különösen akkor, ha a betegségük súlyosbította állapotukat. Súlyos betegségekben nagyon sokat segít a pszichikai-fiziológiai fejlődés.
ESCT utáni pszichikai-fiziológiai változások a betegeknél

 

Picskur L. D engedélye:

SOS Szolgálat Alapítvány Picskur engedélye