SOS Szolgálat Alapítvány

Földi Mihály Krisztián

SOS Szolgálat Alapítvány Földi Mihály

 SOS Szolgálat Alapítvány Földi Mihály

 

 SOS Szolgálat Alapítvány Földi Mihály

 

Delfinek gyógyították Törökországban:

 

„Végre ölelget, puszilgat a kisfiam”

 A nyolc éves Misi születése közben oxigénhiányos állapotba került, ezért nem úgy fejlődött, mint a többi gyerek. A delfinterápiának köszönhetően ma már ő is iskolába járhat.

A budapesti panellakás kis szobájában a színes ceruzáktól, gyakorlófüzetektől és ábécéskönyvektől zsúfolt íróasztal azonnal elárulja, hogy ez egy első osztályos nagyfiú birodalma. A játékoktól szinte moccanni sem lehet, Misinek mégis a polcokon sorakozó apró delfinfigurák a kedvencei. Fél év telt el a kéthetes törökországi delfinterápia óta, ahová édesanyja és egy gyógytornász kísérte el, de ő azóta is a kedves tengeri barátait emlegeti. „Anya, adjuk el az összes játékomat, és abból menjünk vissza a delfinekhez” – súgja lépten-nyomon édesanyja fülébe. Nem csoda, hogy a nyolc éves kisfiú visszavágyik az állatokhoz, hisz amióta hazajöttek, mintha kicserélték volna. Végre elkezdte az általános iskolát, ahol szülei legnagyobb örömére pont olyan ügyes, mint a többi gyerek.

Kimaradt a kúszás és a mászás

„A férjemmel boldogan vártuk Misike érkezését, a terhesség alatt semmi probléma nem volt – meséli Ágota, a kisfiú édesanyja. – Szülés közben mégis megtörtént a baj, oxigénhiány lépett fel nála. Persze eleinte minderről mit sem sejtettünk, az orvosok azt mondták, nyugodjunk meg, egészséges. Én azonban hamar észrevettem, hogy valami nem stimmel. Noha 14 hónaposan magától elkezdett járni, a kúszás és a mászás teljesen kimaradt nála. Orvosról orvosra vittem, mire megállapították, hogy elmaradt a fejlődésben, nem megfelelő a mozgása, a figyelme, nehezére esik az összpontosítás. Arra azonban senkitől nem kaptam választ, hova vigyem, hol tudnak rajta segíteni.”

Ágota ekkor döntötte el: mindent megtesz azért, hogy mire kisfiának iskolába kell mennie, utolérje kortársait. Miközben három műszakban dolgozott, minden szabad percében fejlesztő foglalkozásokra vitte, óvoda után mozgásterapeutához és uszodába mentek, képességfejlesztő játszóházba jártak, és három évig egy terápiás központba, ahol speciális talaj- és vízi tornával csiszolták a mozgását.

Egy évig szervezték az utat

„Bár valamelyest javult az állapota, jelentős változás nem történt – mondja az édesanya. – Továbbra is gond volt a mozgásával, nem tudta rendesen megfogni a ceruzát, csak egyenes vonalakat tudott húzni, kört vagy hullámos vonalat már nem. Fájt, hogy nincsenek barátai, nem szeretett a többi gyerekkel játszani. Az óvodai ballagáson pedig csak az én fiam nem mondott verset, szegény egyet sem tudott megjegyezni. Rettegtem, hogy mi lesz így vele az iskolában.”

Ágota ekkor bukkant rá az interneten az Antalyai Delfinterápiás Központra, és Radnics Adrienn gyógytornászra, a központ magyarországi kapcsolattartójára, akivel kéz a kézben, közel egy évig szervezték a kiutazást. Segítséget kértek az S.O.S. Szolgálat Alapítványtól, akik a törökországi út költségeinek java részét átvállalták, hogy Misi – Magyarországról elsőként – részt vehessen a kéthetes terápián.

Gyöngybetűkkel tele a füzete

„Amikor először megpillantotta a tengert, tudtam, hogy minden erőfeszítés megérte. Leírhatatlan, amit akkor a gyerekem arcán láttam. De hogy ilyen szoros kapcsolat alakuljon ki közte és a delfinek között, arra nem számítottam.”

Misi különösen az egyikükkel, Alisával barátkozott össze. A 20 fokos hidegvíz és a kényelmetlen búvárruha ellenére ki sem akart jönni a medencéből, boldogan úszkált egyedül a hatalmas állattal. Elárulta neki a titkait, cserébe Alisa mindent megcsinált, amit a kisfiú kért tőle: megpördült, énekelt vagy integetett az uszonyával. A félórás foglalkozások után pedig nem telt el nap, hogy ne az első sorból tapsolt volna kedvencének a delfinbemutatókon.

„Misi kezdetben egy újjal sem akarta megérinteni, majd egyszer csak elkezdte puszilgatni, ölelgetni a delfint, pedig azelőtt soha nem ölelt meg senkit, puszit sem szeretett adni – meséli Ágota. – Mióta hazajöttünk, rá sem ismerek. Napjában többször is puszit nyom az arcomra, már le tud menni a boltba vásárolni, és végre elkezdett játszani a többi gyerekkel. A fejlesztést ugyan nem hagyhatjuk abba, még sok mindenben fejlődnie kell, de már szépen fogja a ceruzát, gyöngybetűkkel rajzolja a betűket az iskolában, a karácsonyi ünnepségen pedig ő volt a mesemondó, fejből fújta a szöveget az előadáson. Hosszú út áll még előttünk, de mióta hazajöttünk a delfinektől, végre elhiszem, hogy a fiam számára nincs lehetetlen.”

Vidács Anett

Mi a delfinek titka?

„Már a delfinek közelsége és látványa is felszabadítja, és örömmel tölti el a gyerekeket, de ennél sokkal többre is képesek – mondja Adrienn, aki gyakorló delfinterapeutaként vezette végig Misit a terápiás folyamat során. – Az általuk kibocsátott ultrahangok hatással vannak az ember idegrendszerére, a gyerekek megnyugszanak tőle, kiegyensúlyozottabbak lesznek, összerendezi a mozgásukat. A terápia alatt barátság alakul ki a gyermek és a vele dolgozó delfin között, és ez az élmény jelentős lökést adhat a fejlődésükben.”